Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Pusztai Tamás: Buzogánnyal, tarsollyal és késtok-merevítővel eltemetett halott a muhi csatából
Gulyás Gyöngyi - Gallina Zsolt bálytalan vonala is. Ha azt feltételezzük, hogy a körbevágott lemez díszítése a szimmetriát követi, amely a kun kincsleletek préselt veretéinél rendre megfigyelhető, akkor a lemez díszítése a következő lehetett. A felső részének két felső sarkát egy-egy benyomott kö- zepű félgömb díszíti. A gömbök között két, egymás felé forduló, levél alakú domborított díszítés, amelyek között egy benyomott közepű félgömb helyezkedik el. A lemez alsó részét apró rovátkolással díszített keret szegélyezi. A kereten belül, középen egy bonyolult, valószínűleg négy akantuszlevéllel körbevett kompozíció látható. A levelek egy-egy ovális alakú, ívelt, vésett vonalakkal díszített formából, rügyből nőnek ki. A levelek közepén valószínűleg két, egymással szembenálló, csepp alakú motívum, a középdísz két oldalán pedig egymást keresztező szárú X alakú minta lehetett, melyek közepe vésett négyzethálóval díszített. A lemezen nem találtunk annak felerősítésére szolgáló lyukakat, de a lemez vékonysága és részletes díszítése alapján feltételezzük, hogy esetleg ruhára felvarrt díszlemez lehetett. A lemez eredeti funkciója ismeretlen, de a szélein jól látható körbenyírás arra utal, hogy a lemezt másodlagosan használták fel. Ez a megoldás nem idegen a kun díszlemezek körében, többek között a kelebiai kincsleletben találhatók olyan példányok, amelyeket másodlagos felhasználás céljából ugyancsak körbevágtak, sarkait pedig apró lyukakkal fúrták át. Ezek a lemezek 5,5X5,5 cm nagyságúak, méretüket tekintve majdnem fele akkorák, mint a csanádpalotai lemez.69 A lemezek a lóváz bal oldala mellől, a koponya és a lapockacsont közötti területről kerültek felszínre, a vaskéstől D-re és a véretektől E-ra. Lemezünk díszítésének formakincse arra utal, hogy művészi gonddal szerkesztett és kifaragott verőtövön préselt díszlemezről van szó, melyhez hasonló díszítésű tárgyat a hazai anyagban nem ismerünk. Távoli párhuzamként a kelebiai kincslelet négyzetes karéjos aranyozott ezüstvereteit hozhatnánk fel. Az említett veretek középső részén kettős négycsúcsos zsinórkeret látható, amely hasonló a lemezünk szélén levő X alakú motívumhoz.70 69 HATHÁZI 2005, 178., 9. tábla 1-5. 70 HATHÁZI 2005, 141. kép, 9. tábla 1-3. Karika (7. kép 2.). Az aranyozott színezüstlemezből, hidegen hajlított karika szintén a lóváz bal oldalánál, a mellső lábszárcsont mellől került felszínre. A 3,5 cm átmérőjű, nyitott végű karika szerepe kérdéses, ehhez hasonlót a hazai irodalomban nem ismerünk. A tárgy szíj elosztóként való értelmezése nem valószínűsíthető, hiszen a nyitott karikáról könnyen lecsúszhatott a szíjazat. A karika sokkal kopottabb felületű volt a többi tárgynál, felszínén csak a sötét foltok jelezték a lekopott aranyozás nyomát. Ez a tény a karika és a veretek különböző funkcionális szerepét jelzi. Összegzés A csanádpalotai homokbányában feltárt lósír a keleti nomádok, illetve a kunok régészeti emlékeivel foglalkozó kutatás egyedülálló lelete. Ez idáig magányosan - lovas nélküli - lótemetkezés nem került elő hazánk területén. A környéket erősen érintő tatárjárás nyomai miatt csábítóan hat ehhez az időszakhoz és feltételesen valamelyik akkor itt harcoló keleti nomád csoporthoz kötni a ló eltemetését. A lelet-együttes azonban sok hasonlóságot mutat a bánkúti temetkezéssel, mindamellett, hogy földrajzilag sem esnek egymástól távol. Mindkét esetben a lovakat ENy-DK-i irányba fektetve temették el, továbbá mindkét sírból egymáshoz nagyon hasonló kengyelpár és vaskés került felszínre. A csanádpalotai leletanyag kronológiai meghatározásában fontos szereppel bír a bánkúti lelet 1246 és 1282 közé történő keltezése. Fodor István 1972- ben írt tanulmányában úgy gondolta, hogy a hód-tavi csatában levert és tömegestül menekülő kunok egyik előkelőségének a sírja került elő Bánkúton, amelyet a csanádpalotai lelet kapcsán is elfogadhatunk egyik feltehető magyarázatként. Itt azonban nem egy előkelő személy, hanem annak kedvenc lova hullott el. A lovat nagy odafigyeléssel, lószerszámzattal (kengyellel és talán zablával) temették el. Valószínűleg a ló gödörbe helyezése után annak gazdája aranyozott ezüst véretekkel kivarrt fátylas fejfedőjét vagy pártáját ráfektette az állatra. 158
