Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Szilágyi Magdolna–Serlegi Gábor: Nád közé bújtak…? Egy a tatárjárás során elpusztult település maradványai Dunaföldvár határában
Szilágyi Magdolna - Serlegi Gábor lószínűbbnek látszik, hogy a keleti eredetű buzogány egy tatár támadás során került a lelőhelyre.35 Következtetések A Dunaföldvár határában 2009 tavaszán végzett régészeti kutatásnak köszönhetően egy Árpád-kori település részlete került napvilágra. A telekhatároló árkok által behálózott közel 1,2 hektár nagyságú területen elszórtan, egy falusias település gazdasági életéhez köthető objektumok (gazdasági épület, kút, vermek, gödrök) voltak. A domborzati, vízrajzi és környezeti kép elemzése alapján valószínűsíthető, hogy a település gazdasági alapját a korszakra jellemző ártéri gazdálkodás adta. A nagy számban előkerült sarlókból, őrlőkövekből, valamint a gabonatároló vermekből és magvakból is arra következtethetünk, hogy a falu lakóinak életében komoly szerepet játszott a földművelés. Emellett olyan háziállataik (pl. sertés, baromfi) is voltak, amelyek tartása megkövetelte a letelepült életmódot.36 Ugyanakkor továbbra is őriztek néhány, a honfoglaló magyarságra jellemző hagyományt: állatállományukban továbbra is kiemelkedő volt a lovak aránya, emellett többnyire szabadtűzön, cserépbográcsban főztek.37 Az objektumokban talált kerámia- és fémleletek alapján a település a 12-13. század folyamán, körülbelül 100-150 éven át létezett. A régészeti megfigyelések szerint a falu életének a 13. században egy erőszakos esemény vetett véget. A jelenségek közül ki kell emelnünk azt az üreget (36/90), melyben a közelgő veszély elől két nő és két gyermek próbált menedéket keresni, és rejtekhelyükre magukkal vitték — a középkorban jelentős értéket képviselő - vas eszközeiket is (sarlókat, egy fejszét, és egy kést). Mind a négyen rejtekhelyükön lelték halálukat, és később a településre visszatérő falubeliek sem találták meg őket, akik eltemethették volna a holttestüket. Pusztításra utal még számos további megfigyelés: az objektumokban észlelt pusztulási rétegek, a gödrökbe dobált levágott emberi testrészek, a kútba dobott ló- és 35 A tatárok körében elsősorban a gömb, illetve csillag alakú buzogányok használatára vannak adataink. SWIFj- TOSLAWSKI 1999, 56-57., Plate XVI: 2-3. 36 A 10-13. századi településviszonyokra vonatkozóan: SZABÓ 1971, 14-35.; MAKSAY 1971, 35-50. Az 1990 és 2005 között feltárt Árpád-kori falusias települések régészeti kutatásának összefoglalását lásd: TAKÁCS 2010, 1-67. 37 Vö. MÉRI 1964, 49. kutyatetemek, valamint a leletanyag feltűnően csekély mértéke. Az egykori település életének tehát egy hirtelen, drasztikus esemény vetett véget. A lakosság egy részének feltételezhetően sikerült még idejében elmenekülnie a támadás elől. A domborzati viszonyoknak, a terület hidrológiai képének alapszintű rekonstrukciója alapján a korabeli, nyíltvízi felületekkel, áradmányos, vizenyős részekkel tagolt és feltételezhetően változatos, részben vízi növényzettel benőtt terület megfelelő rejtőzködési helyet biztosított a területet jól ismerő helyi lakosok számára.38 A támadást követően az életben maradottak eltakarították a rombolás anyagi és emberi maradványait, és végül használati tárgyaikat magukhoz véve szisztematikusan felszámolták és elhagyták a települést. A lelőhely kora, valamint az egyik gödörben talált keleti eredetű buzogány alapján a pusztulás legvalószínűbb okaként a tatárjárást nevezhetjük meg. Az elmúlt évtizedekben a tatár pusztítás több közvetlen bizonyítéka került napvilágra az autópálya építéseket, útszélesítéseket, és egyéb nagyberuházásokat megelőző feltárásoknak köszönhetően.39 A feltárt telepek egy része a Dunaföldvár-Ló-hegy lelőhelyhez hasonlóan pillanatképként őrzi a tatárok által elpusztított települések végnapjainak emlékét. Rogerius Siralmas énekéből tudjuk, hogy a tatárok már közel egy éve az Alföldön portyáztak, amikor -1242 januárjában - a Duna befagyását követően át tudtak kelni a Dunántúlra.40 Pár hónap múlva pedig, Esztergom, Székesfehérvár, és Pannonhalma várának sikertelen ostromát követően kivonultak Magyarországról.41 Rogerius megállapítását, miszerint a tatárok a Dunántúlon nem végeztek olyan mértékű pusztítást, mint az Alföldön, számos történeti-régészeti adat is igazolja, melyek közvetve vagy közvetlenül a tatárjáráshoz köthetőek.42 A Dunától nyugatra elsősorban a 38 A települést egykor körülvevő természeti környezetre, az azt ért antropogén hatásokra, a természetes és az ember által termesztett növénytakaró összetételére és arányára biztos támpontot csak egy célzott kömyezettörténeti vizsgálat adhat. 39 Korábbi összefoglalásukat lásd: LASZLOVSZKY 2003, 453-468.; LASZLOVSZKY 2007, 39-43. 40 Rogerius cap. 38, SRH II, 583. 41 Rogerius cap. 39 40, SRH II, 584-585. 42 Régészeti és demográfiai módszerek alapján közvetlenül a tatárjárás előtt 13-16.000 település lehetett Magyar- országon. PÁLÓCZI HORVÁTH 1973, 60. Településtörténeti adatok alapján Györffy György a Dunántúl 134
