Rosta Szabolcs (szerk.): Expo-monatur (Kecskemét, 2013)
Bugac-Felsőmonostor / Pétermonostora
34 EXPO-MONATUR / EKCnO-MOHATYP A következő nagyobb beavatkozás a lelőhelyet Szabó Kálmán 1930-as évekbeli ásatása kapcsán érintette. Ő akkor a templom teljes nyugati végét tárta fel. Mindez egy élesen elkülöníthető vonalban egyben elpusztította a sírokat, a falalapozást és az akkor még megfigyelt, ellenben az ásatással szétdúlt külső támpillérek egy részét. A 2001. évi erdő alá történő forgatás során a melléképület addig jó állapotban fennmaradt alapfalai gyengültek meg, valamint hosszabb szakaszokban az alapozás felső kősora és a temető megszámlálhatatlan sírja pusztult el. A mélyszántás nyomai TparoBn flyóoKor opama The traces of the deep-ploughing 6. A melléképület meghatározása első ránézésre, egyértelműen a Szabó Kálmán alaprajzán azonosítható sekrestye. Mivel a 2002. évi leletmentés során ezt az épületrészt is csak részben sikerült megfigyelni, így Szabó Kálmán térképe alapján Sárosi Edit is sekrestye részleteként értelmezte az előkerült falakat. Az egyértelműen utánépített, szinte négyzet alaprajzú helységet kirajzoló alapozás magyarázata a teljesen feltárt építmény ismeretében átértékelendő. A következő fejezetben aprólékosan kifejtésre kerül, hogy Szabó Kálmán alaprajzát miért nem tarthatjuk pontosnak. Szabó Kálmán a templom nyugati fele és a melléképület feltárása után lényegében kiszerkesztett egy templomot, az általa tapasztaltak alapján létrehozott „prototípus” szerint. így erősen torzult templomának mérete a valóságoshoz képest. A melléképület is egyértelműen a templom északi falához épített sekrestyeként jelenik. meg. A valóság azonban az, hogy a négyzetes helység mindössze egy ponton kapcsolódik a templomhoz, kizárva bármilyen átjárhatóságot a két épület között. Ilyenformán klasszikus sekrestye semmiképpen sem lehetett. Sokkal valószínűbbnek tarthatjuk azt, hogy valamiféle tornyot építettek a templom mellé. Az alapozási technika azonban nem alkalmas egy nagyobb torony magasabb falainak megtartására. így egy olyan harangláb valószínűsíthető, mely kőalapozással és egy bizonyos magasságig kőfallal készült, majd faszerkezettel emelték feljebb. Ilyen típusú külső harangtorony nem ismert a környékbeli templomfeltárásokból. Mindamellett a párhuzam hiánya abban is kereshető, hogy az alapozás igen hevenyészett, így egy hasonló megoldásnak a felismerése egy nagyobb fokú bolygatás esetén erősen kétséges. Sírok a főhajó szentélyében rpoöoBn y CBeTM/miiiTy maBHor öpofla Graves in the shrine of the central nave A kolostor A 2011. évi szelvényeinket folytatva, a korábban tapasztaltak alapján jelöltük ki a feltárandó részeket. Folytattuk a kolostor északi szárnyában induló helység feltárását. Ezen a részen a keleti szárnyban refektóriumként azonosított helységben tapasztalttól erősen különböző stratigráfiai viszonyokat továbbra is nyomon követtük. A 31. szinten, mely a keleti szárny helységében a kolostor felhagyásához kötött 7. szinttel egyezik meg, továbbélés nyomai mutatkoznak. Ebben az északi helységben ugyanis a déli fal mellé egy nagyméretű, ovális kemencét építettek a padlóra. Szinte bizonyos, hogy a kemence az akkor még álló fal mellé, arra lett ráépítve. A kerámiával kirakott platnit legalább kétszer megújították, déli széle a falkitermelés során kissé roncsolódott. Amikor a kolostorépület egyéb részei már a spontán omlás állapotában voltak, akkor az északi helység va
