Rosta Szabolcs (szerk.): Expo-monatur (Kecskemét, 2013)
Bugac-Felsőmonostor / Pétermonostora
28 EXPO-MONATUR / EKCnO-MOHATYP években készült légifotók és modern térképek, illetve jelenlegi terepviszonyok összehasonlító elemzése arra mutatott rá, hogy a terület a mai viszonyokkal ellentétben jóval vizesebb, mocsaras, zsombékos terület volt egykor, több állandó állóvízzel. Mivel az ökológiai feltételek meghatározták a települések helyét, a terület úthálózata is változatlan maradt az idők folyamán. A középkori lelőhelyek a 18. századi katonai felmérésektől napjainkig megfigyelhető utak mentén, mintegy ezek mellé szerveződve találhatóak, összefüggéseikben ennek az útrendszernek a középkori eredetét hangsúlyozva. 2002-ben leletmentő ásatásra került sor a Felsőmonostoron lévő középkori lelőhelyen, miután egy erdő alá forgatás során a Monostordombnak nevezett helytől alig 100 méterre nagy mennyiségű kő és embercsont került felszínre. A felszíni jegyek is arra utaltak, hogy egy kisméretű középkori templom és templom körüli temető esett a pusztítás áldozatául. A kutatás fő célja ekkor a felsőmonostori falu plébániatemplomának lokalizálása és a templom körüli temető korának vizsgálata volt. Az előkerült falmaradványokat megpróbálták beilleszteni a Szabó Kálmán által közölt alaprajzba, illetve a felszíni kutatás eredményeihez is hozzáilleszthetők voltak. (SÁROSI 2004.) Az ásatás eredményei így azt sejtették, hogy a megtalált templom, illetve a temető későközépkori sírjai nem a területnek nevet adó nemzetségi monostorhoz, hanem a feltárt terület körül jelentkező nagykiterjedésű, intenzív, kora Árpád kortól a 16. századig lakott településhez tartozik. Az eredmények fényében a régészek így újabb problémával, illetve kihívással találták szembe magukat; felmerült ugyanis annak a lehetősége, hogy a kisebb plébániatemplom melletti halom, a „Monostordomb” rejtheti az egykori monostort. A monostordomb és környezete madártávlatból BpoKyaaK MaHacTMpa ca okotimhom m3 imiyje nepcneKTiiBe The site of the monastery from the air
