Rosta Szabolcs (szerk.): Expo-monatur (Kecskemét, 2013)
Bugac-Felsőmonostor / Pétermonostora
BUGAC-FELSÖMONOSTOR / PÉTERMONOSTORA Rosta Szabolcs Pétermonostora a forrásokban A mai Bugac nagyközség több középkori település egykori területének összeolvadásából keletkezett. A levéltári, történeti és régészeti adatok alapján a középkorban 3 jelentősebb települést és birtokot találunk a környéken, ezek Bugacháza, Pétermonostor és Pálmonostor. Ezeken kívül valószínűsíthetünk egy ma még pontosan nem beazonosított, a 13-14. század fordulóján rövid ideig fennállott kun falut, Sasülés-szállását is. A mai Bugac és környéke a régészeti leletek alapján már a magyar honfoglalás korától bizonyíthatóan lakott terület. Az 1930-as években az alsómonostori határrészen egy rendkívül gazdagon eltemetett nő magányos sírját fedezték fel, a legújabb kutatások pedig Bugac-Felsőmonosto- ron is valószínűsítik a honfoglalók jelenlétét. A terület középkori történetét illetően az írott források sajnos igen szűkszavúak. A mai településnek nevet adó Bugacz, vagy Bugaczháza helység neve először 1391-ben jelent meg írott forrásban, mikor egy bizonyos Bugaczi Balázs került említésre, majd 1451-ben és 1469- ben Bugaczháza-ként utaltak a falura. A név eredete a kunok kipcsak-török nyelvéből vezethető le, így bizonyosak lehetünk benne, hogy a tatárjárás után e tájra betelepülő kunok a 13-14. század fordulóján alapították Bugacháza települését. Ezt a középkori falut a bugaci határrészen levő Templomkútnál azonosította a régészeti kutatás. A köztudat még két további templomos hely emlékét őrizte meg, méghozzá a mai Alsómonostor és Felsőmonostor határrészben. Györffy György azonosítása alapján e lelőhelyekhez kapcsolhatjuk az írott forrásokban szereplő két monostor nevű birtokot, Pétermonostorát és Pál- monostorát. Először 1219-ben említenek egy bizonyos István apátot a Csongrád megyei Péteriből, majd 1258-ban a környéken jelentős birtokokkal rendelkező Becse-Gergely nemzetség szabályozta a nemzetség kegyurasága alá tartozó Pétermonostora patronátusával kapcsolatban felmerült kérdéseket. A 14-15. században Pétermonostora és Pálmonostora birtokokat együtt említik, birtokosai többször változtak, így 1347-ben és 1349-ben Becsei Töttös tulajdona, 1359-ben Pál fia Miklós és Illés fia Márton birtokolja. 1411-ben a Győaljai család kezébe került, majd 1488-ban a Zeleméri család tagjai pereskedtek érte. A 16. századtól Bugac és Monostor birtok (possessio) szerepel a forrásokban. Fontos adalék e terület történetéhez és a középkori települések azonosításához Lázár deák térképe, melyen Félegyháza, Kecskemét és Halas között van Mon(o)stor falu sematikus rajza. A térkép alapvető pontatlansága ellenére is egyértelmű, hogy a vizsgált területen belül feküdt az 1500-as évek elején Monostor, melynek nagyobb súlyát a környéken álló középkori apró falvakhoz képest, már maga a térképen való szereplés is jelzi. A Török Hódoltság időszakában a monostori terület 1559-től tűnik fel a török adóösszeírásokban. Ezek szerint Monostor puszta lakatlan volt, haszonélvezői főleg búzával és szénával adóztak. Az 1600-as évek második felétől a két szomszédos pusztabirtok, Monostor és Bugac története végleg összekapcsolódott, hiszen ez időtől mindkettő Kecskemét város bérelt birtokai közé tartozott. Fontos kiemelni, hogy a térségben a 15. századtól kezdve a nagyállattartó gazdálkodás került előtérbe (szarvasmarha, juh, lótenyésztés), bár a földművelés is folyamatosan jelen volt a mezőgazdasági termelésben. A 17. századra feltehetőleg már több, többé- kevésbé állandó tanyaépület is volt a területen. A Török Hódoltság időszakának pusztítása után beindult telepítésekkel párhuzamosan, a tanyák száma a 18. században rohamosan növekedett.
