Rosta Szabolcs (szerk.): Expo-monatur (Kecskemét, 2013)
Bugacmonostor környezetének középkori története
22 EXPO-MONATUR / EKCnO-MOHATYP Rosta Szabolcs Kunok a Kiskunságban Bugac térsége a kunokhoz ezer szállal kapcsolódik. A mai település nevét is - a kun-kipcsak nyelvből eredeztethető „Bugacz - Boyaz” jelentése magyarul „torok; szoros”, - nekik köszönhetjük, mindamellett a tágabb környezet, a Kiskunság és településeinek jó része nevükben ma is őrzi egykori jelenlétüket. (KISS 1980. 595.) A különböző nyelvű, korabeli nyugati forrásokban Khardes, Polovec, Kumanoi, Falben népként emlegetett alakok a „fakó, halványsárga” jelentéssel bírnak, míg a keleti források a kun törzsszövetség másik nagy népcsoportját nevezik meg és a Kipcsak megjelölést használják rájuk. A qunok egyesülését az újgur sári, majd a kipcsak törzsekkel több kiváló kutató is vizsgálta, melyek nyomán erről az időszakról is izgalmas összefoglalások születtek. A kunok korai történetének, Kínától a Kárpát-medencéig történő vándorlásának részletekbe menő ismertetésére nem vállalkozhatunk. (A téma összefoglalásai a teljesség igénye nélkül: CZEGLÉDI 1969; PÁLÓCZI- HORVÁTH 1974; HATHÁZI 2000; HORVÁTH 2001.) A magyar történelem színpadán ez a keleti eredetű nép all. század végén jelenik meg, mikor a „feketesüvegesek” besenyő-úz törzsszövetségének szétzúzása után - ennek eredménye volt az 1068. évi besenyő-úz betörés, mely a Szent László hagyományban a leányrabló „kun” legyőzésében őrződött meg - elfoglalják a délorosz sztyeppét. Magyarországot az új szomszédok először 1091-ben Kapolcs vezetésével támadták meg, azonban Szent László király a Temes közelében tönkreverte őket, majd az Ákos vezette megtorló hadjáratuk is kudarcba fulladt. Könyves Kálmán 1099. évi halicsi hadjárata során Przemysl-nél a kunok visszavágtak a korábbi sérelmekért, melynek nyomán hosszú távra rendeződtek az erőviszonyok a két fél között. A kapcsolatokban a jelentős változást - mint a történelemben oly sokszor - most is egy Bel- ső-Ázsiából induló átrendeződés hozta. Bár a kunok 1219-ben még a novgorodi orosz fejedelemmel szövetségben visszafoglalják a magyar királytól Halicsot, ám hamarosan kelet felé kell tekinteniük. A fél Ázsiát, többek közt Kínát, Hvárezmet is pillanatok alatt elfoglaló mongolok 1223-ban betörnek a délorosz síkságra, és a Don környékén, a Kalka folyó mellett hatalmas vereséget mérnek az egyesült kun-orosz hadakra. Bár ezután néhány évig a mongolok más irányba figyelnek, végül 1236-ban elindítják nagy nyugati hadjáratukat, melynek eredményeképpen megszűnik a Volgái Bolgár állam - a Magna Hungáriában élő magyarokkal együtt - majd sorra elesnek az orosz fejedelemségek is. A sorozatos, kunokra mért csapások után, látva az egyetlen lehetséges utat, Köten kán követeket küldött IV. Béla magyar királyhoz és bebocsátást kért tőle népének. A várható mongol invázió lehetősége miatt és a király belpolitikai elképzeléseinek - támaszt remélt a megnövekedett hatalmú urakkal szemben - is megfelelő volt a kunok befogadása, melyre 1239 húsvétján került sor. IV. Béla személyesen vonult Köten és kunjai elé, szíves fogadtatásban részesítve őket. A beköltözés egyik előfeltétele a kun nép megkeresztelkedése volt, melynek jelképes aktusa után bevezették őket az ország belsejébe. A 13. század elejére az országot behálózták a települések, a kunok életmódjának megfelelő területek, a síkságok különösen sűrűn lakottak voltak. A beköltöző kunok számát a kortárs Rogerius 40 ezer családra tette, mely szám túlzónak tűnik, de a valószínűsíthetően legalább 17-20 ezer család, mintegy 70-80 ezer ember letelepítése sem volt egyszerű. Az eltérő életmód, kultúra és a király politikai okokkal is magyarázható kunokkal szembeni előzékenysége állandó súrlódásokat okozott a magyarok és kunok közt a tatárjárás előestjén. Az 1241. március 12-én a Vereckei-hágónál betörő mongol csapatok megjelenése végérvényesen elmérgesítette a helyzetet. A pesti lakosság Frigyes osztrák herceg felbujtására felkoncolta a magyar király védelme alatt álló Kötent és kíséretét, mire a király zászlaja alá tartó kun sereg visszafordulva, több magyar sereget megverve, rabolva, gyilkolva végigdúlta a déli országrészt. Ezután a kunok kivonultak az országból, így a legnagyobb bajban a magyarok már nem számíthattak a mongolok
