Rosta Szabolcs (szerk.): Expo-monatur (Kecskemét, 2013)
Monatur, Expo-Monatur
MONATUR, EXPOMONATUR 11 Stanojev, Nebojsa Dombó/Rakovac, Szent György-kolostor és templom A középkori kolostor épület-együttese Dombó/ Rakovac falu központjában található. E helyen az újkőkortól kezdve, a teljes őskor időszakában élt település. A római korban a Gradinán egy villa állt, mozaikpadlóval, hipocaustum-mal és vízvezetékkel. Egyes elszórt leletek arra utalnak, hogy az élet ezen a helyen a népvándorlás korában sem szakadt meg. A Tárcái (Fruska gora) északi lejtőjén elterülő település a középkorban növekedésnek indult. A monostor alapítása révén kialakult egyházi központ, hatékonyan tevékenykedett a sirmiumi kereszténység újjáélesztésén. A régészeti feltárások 1963-ban indultak a Vajdasági Múzeum vezetésével, és több megszakítással manapság is folynak. A lelőhely szűkebb környezetében nem állt nagyobb település a 17. század után, a romok és leletek részleges széthor- dása csak a 20. század negyvenes-ötvenes éveiben indult meg, Növi Rakovac falu kiépülésével párhuzamosan. A monostor épületegyüttese két patak partján fekszik, melyek medrüket mélyen bevájták a löszbe. A vízfolyások a Tárcái lábánál találkoznak, folyó által alámosott löszplató szélén, kb. 121 m, tengerszint feletti magasságban. (БУКУРОВ 1978. 106-112.) A Duna magaspartjának közvetlen közelsége lehetővé tette a település és a monostor számára a vízi út használatát. A parton valószínűleg kikötő volt, amelyet mellékágak kötöttek össze a Duna medrével. A Gradina eddigi kutatása a monostort és erődítéseit illetően az alábbiakban foglalható össze. A monostortól 100-150 méterre északnyugatra egy, a monostornál részben korábbi, 11. századi temetőt sikerült lokalizálni. A temetőben lelt márványkereszt mintegy szimbolikus módon utalhat a szerzetesek megjelenésére. (NAGY 1971. 168; CTAHOJEB 1989. 100-101., kát. 524.) A monostor falai mellett temető alakult ki. A korábbi falusi sírmező használata megszűnt, az új temető a bazilika és a plébániatemplom körül létesült. A bazilika háromhajós, külső és belső felületében is félköríves szentélyekkel. A kripta a főszentély alatti részen terül el, boltozott, keleti végében oltárral. A főhajó falai öt-öt pillérre támaszkodnak. A pillérek keleti és nyugati oldala lekerekített (félkörös pilaszterek), tetejükön két- két, szintén lekerekített bázisú fél-fejezettel. A nyugati oldalon a bejáratot két szögletes torony fogta közre. A régészeti feltárás azt is igazolta, hogy a mennyezet és a födém fából készült, az épületet pedig cseréppel fedték. A kettős osztású ablakok, illetve lizénák maradványai lehetővé tették a falfelületek bizonyos mértékű rekonstrukcióját is. A későbbi átépítés során a gótikus templom építéséhez a román kori bazilika épületanyagát, illetve kőfaragványait használták fel. A faragott részleteket az alapozásba és a támpillérekbe építették be, figyelmen kívül hagyva korábbi rendeltetésüket. A gótikus templom déli fala a bazilika alapfalaira került rá. Ugyanígy, a gótikus templom diadalívének helye és iránya azonos az azt megelőző szentélyrekesztő helyével és irányával. Bizonyos, hogy a rendházat is a fentiekkel azonos módon újították fel. A kolostor védművei sietősen épültek, de lehetőség szerint követték az erődépítésben korszerűnek számító eredményeket. Ezeknél az építkezéseknél is a már többször felhasznált építőanyagot hasznosították újra. Ugyanilyen módon jártak el a szentélyrekesztővel is. Darabjait ösz- szetörték, aprították, és részben a kolostor épületegyüttesének belsejébe is átszállították. Egyes darabjai beépültek a gótikus építési fázis falaiba, és részben a védművekbe is, így többségük hozzáférhetetlenné vált a támpillérek, alapozások és még álló falak szövetében. A bazilika főhajójának padlója rózsaszín (törött cserepet tartalmazó) habarcs, cserépdarabokkal megerősítve. Már a kőfaragványok előzetes, főként a stíluskritikára alapozó elemzése is a darabok két, egymástól eltérő időrenddel rendelkező csoportjára utalt a monostor épületegyüttesén belül. (NAGY 1985. 18-23.) A szentélyrekesztő kiterjedése, azaz a déli és az északi fal belső síkja közötti távolság 12 m volt. A szentélyrekesztő teljes kiterjedését a főhajó pillérei három részre osztot-
