Bárth János: Szentgyörgy megyéje Alcsíkban (Kecskemét, 2012)
jobbágyot, három zsellért, „ Tekintetes Szabó László Úr” egy jobbágyot, „ Tekintetes Kovács Jósefné Asszony ” egy zsellért.96 97 A fent felsorolt földesurak közül biztosan nem lakott Szentgyörgy megyéje területén: Gróf Kemény Anna, Gróf Mikes Jánosné, Buda Sámuel, Báró Györffí Mihály, Szentdomokosi Sándor Mihály, Báró Apor Lázár, Ugrón Tamásné. Minden valószínűség szerint Szentgyörgyön élt: Tompos György, Bálint Ignác kapitány, Bánkfalván lakott: Kovács Mihály. A többiek lakóhelyét, még a „szentgyörgyies, bánkfalvias” nevűekét is, csak alapos mikro kutatások tisztázhatják. Jobbágyok A fentebb már többször hivatkozott 1750. évi országos összeírás készítői Csíkszentgyörgyön 26 jobbágy és 14 zsellér, Bánkfalván pedig 31 jobbágy és 3 zsellér családfőt vettek számba. A jobbágy jogállású szentgyörgyiek és bánkfalviak rétege a XVIII. század közepén magában foglalta egyrészt azokat a székelyeket, akik a legkülönbözőbb okok miatt lesüllyedtek a szabad székelyek rendjéből, másrészt azokat a más vidékekről származott magyar vagy román eredetű jövevényeket, akik a Fiság völgyébe vetődve földesurak szolgálatába állva keresték boldogulásukat. Valószínűleg lefelé ívelő családi pályák eredményeként kerülhetett a jobbágyok közé Csedő és Keresztes nevű családfő. Más vidékről történt beköltözést sejtet a Kezdi, a Sepsi és a Bándi családnév. Görög katolikus hajdani jövevények utódai húzódhattak meg a Gyűjtő, a Szennyes, az Olá, a Korbuly és a Préda nevek mögött! Együtt tekintve Szentgyörgyöt és Bánkfalvát, úgy látszik, hogy a XVIII. század második és a XIX. század első felében az alábbi nevek számítottak jellegzetes, jobbágyok által viselt családnévnek: Boga, Daró, Dobondi, Fazekas, Gergely, Hajdú, Hideg, Kézdi, Lőrincz, Magyar, Préda, Tamás, Török, Túlit, Tusa, Szennyes, Szőts, Vargyas. Különösen aktívak voltak a helyi közéletben, mint jobbágyok, a szentgyörgyi Túlitok és a bánkfalvi, de Szentgyörgyre is áthúzódott Dobondiak. Jellemző, hogy 1820-ban a fentebb hivatkozott erdélyi összeírás idején, amikor hét szentgyörgyi jobbágy nyilatkozhatott a faluban élő jobbágyok helyzetéről, a megesketett hét jobbágy közül négyet Tulitnak hívtak. Az 1820. évi erdélyi összeírás csíkszentgyörgyi és bánkfalvi lapjain az összeírok a kiválasztott helybéli jobbágyok vallomásai alapján megörökítették a földesúri hatalom alatt lévő jobbágyok és zsellérek szolgáltatásait. A függőség terheinek érzékeltetésére alább idézek néhány vallomást. „ Gróff Kemény Anna asszony ő Nagyságáé esztendőnként hárman /:mint hogy a negyedik Dominális Bíró lévén azzal váltya szolgálattyát:/’1 szolgálnak ökörrel 12 napot, Tenérrel 10 napot, fizetnek 21 magyar forintot”. (Szentgyörgy) 96 M. 109. 381-383., 390-394., 137-140. 97 A negyedik jobbágy Kézdi Mihály lehetett, aki az összeíró bizottságban ült a két összeíró biztos és Tompos György földesúr társaságában, mint (elírás révén Balási József, valójában Kemény Anna fol- desúr) képviselője. Ott az udvarbíró kifejezéssel illették, utalva a földesúri udvarban, vagyis a földesúri gazdaság szentgyörgyi központjában betöltött tiszttartói, plenipotentiáriusi szerepére. A jobbágy 81
