Bárth János: Szentgyörgy megyéje Alcsíkban (Kecskemét, 2012)
Ojtozhatár szél mellékiek Moldvai részen egybe gyűlvén, ” Gorzafalván levelet írtak a magyar hercegprímásnak. Levelüket így keltezték: „Költ Gorzafalva megyében 16. mártius 1860. ” Két gorzafalvi lakos a következő titulussal íratta alá a nevét: „En Kicsi Miklós fő megyebíró ”, „Én Sata György megye bíró ”.36 A moldvai megye-adatok lehetnek középkori eredetű nyelvi maradványok, de a csíki és a háromszéki táj intenzív moldvai kapcsolatai37 alapján az is föltételezhető, hogy Erdély felől terjedtek el a Kárpátokon túli vidékeken. Nehezebb magyarázatot találni azokra a régi, homályos, legtöbbször nehezen ellenőrizhető megye-adatokra, amelyek az Erdélytől nyugatra eső területekről származnak, és amelyekről föltételezhető, hogy „egyházközség”, „helyi egyházszervezet” jelentés rejtőzik mögöttük. A Schlägli szójegyzék készítője 1405 táján aparochiánus szót a meges pap kifejezéssel értelmezte.38 Az 1517-ben keletkezett Domonkos-kódexben a szöveg másolója és átformálója a Zemplén megyei eredetű, főúri származású domonkos rendi apáca, Ráskai Lea, a Nyulak szigetén alkotva, használta a helyi egyházszervezeti egység jelentésű megye szót: „ ...zent Peter egyhazában, kinek megyeyeben lakozik vala akoron ez ijfyv. ”39 40 A Magyar Oklevélszótár a Borsod megyei Berente faluból idéz egy 1596. évi adatot: „Berente megyés hely volt, ha ő maga ezután Prédikátort tarthat, abban legyen, addig Kazinczhoz marad”.40 A Szinnyei-féle Magyar Tájszótár a Magyar Nyelvőr I. évfolyamára, Kőrész Kelemen gyűjtésére hivatkozva a Csallóközből, az 1838. évi tájszótárra hivatkozva pedig Gömörből említ „egyházközség” jelentésű megye szót. Figyelemre méltó a szintén Gömörből ismertetett „egyházi palást” jelentésű megyecsuha adata is.41 Csűry Bálint a Sza- mosháti szótárban Ricséről idézi a „Jóu megyéje van” szólást a „Jó parókiája van, pl. a papnak” magyarázattal.42 A XX. század végi történeti kutatások eredményeként derült újra fény egy kiváló Gömör megyei, felsővályi megye-adatra. 1686-ban azt az egyházközségi szervezetet, amely a Vály-völgy magyarjait fogta össze, megyének nevezték. Önkormányzatiságát szerződés szabályozta. Választott esküdtekből álló testület vezette, amelynek élén az ugyancsak választott megyebíró állt.43 Az efféle adatok száma bizonyára még szaporítható. Fia a XXI. századi levéltári kutatások során az „egyházközség” jelentésű megye szóra a Királyhágótól nyugatra eső területről további adatok tárulnak fel, talán bizonyossággal leírható lesz, ami a rendelkezésre álló kevés adat alapján ma még csak gyanítható, hogy valaha léteztek megyének nevezett egyházközségek Erdélyen kívül, a magyar nyelvterület középső és nyugati tájain is. Ha ez a sejtés beigazolódik, az erdélyi egyházközségek megye megnevezése középkori, koraújkori gyökerű, nyelvi és egyháztörténeti maradvány- nyá, reliktum jelenséggé változik a történeti népélet kutatói számára. 36 M. 55. 37 Vö.: BÁRTH János 2011. 66-69. 38 SZAMOTA István 1894. 27. (498.) 39 DOM. KÓD. 1990. 449. (211). 40 MOSZ. 1902-1906. 642. 41 SZINNYEI József 1893-1901.1. 1422. 42 CSŰRY Bálint 2004. 688. 43 B.KOVÁCS István 1991. 52-53., 397. 17
