Bárth János: Szentgyörgy megyéje Alcsíkban (Kecskemét, 2012)
a XVIII. század elején néptelenedett el. Lakóinak többsége valószínűleg Három- tizesbe költözött.511 Szentgyörgy és Bánkfalva az újkorban, a XX. század közepéig önálló községekként élték életüket. Mindkettőnek volt falusbírója, elöljárósága. Mivel azonban közös megyét alkottak, ezer szállal kötődtek egymáshoz. 1860-ban felsőbb állami hivatalok szorgalmazták Szentgyörgy és Bánkfalva községek közigazgatási egyesítését. Szentgyörgy azonban határozottan nemet mondott.50 51 Az 1870-es években Szentgyörgy és Bánkfalva községeknek közös körjegyzője lett, aki Szentgyörgy területén, a szentgyörgyi községházán székelt. A körjegyzőség 1910 tájáig állt fenn, utána ismét mindkét községben működött jegyző. Mivel a községi iratok megsemmisültek, illetve nem állnak a kutató rendelkezésére, ebben az esetben is nehéz a pontos dátumok megállapítása. 1870. január 23-án még volt bánkfalvi jegyző Keresztes Zsigmond személyében. 1875. január 31-én azonban Kasza Imre már körjegyzői címet viselt.52 1909. március 29-én Puskás Lajost még a két község körjegyzőjének nevezték.53 54 1912. május 19-én az egyháztanács és az iskolaszék ülésén két jegyző jelent meg: Puskás Lajos „csíkszentgyörgyi községi és birtokossági jegyző”, valamint itj. Potyó Antal „bánkfalvi községi és birtokossági 54 jegyző . A körjegyzőség közel négy évtizedes működését a helybéliek, különösen a bánkfalviak, úgy élték meg, mint a két község egyesítését, Bánkfalva önállóságának elvesztését. Ez különös, mivel a körjegyző tevékenysége nem járt együtt a bánkfalvi önkormányzatiság lényeges csorbulásával. 1875-ben, a XIX. század utolsó negyedében, sőt a XX. század első évtizedében is emlegettek bánkfalvi bírót.55 1 8 82. március 3-án, tehát a körjegyzőség idején ülésezett a bánkfalvi képviselőtestület.56 1883- ban működött a bánkfalvi községháza. A tízesek adtak számára tűzifát. 1891-ben pedig dránicával fedték a tetejét.57 A Bánkfalva önállóságát elsirató, kissé félreérthető megfogalmazások mögött alighanem a korábban ismeretlen körjegyzőség lényegének fel nem ismerése húzódott meg. A XIX-XX. század fordulóján a „községi különválásról” szóló megnyilatkozások talán arra utaltak, hogy a kor szentgyörgyi és bánkfalvi embere számára nem a községi bíró, nem a községháza és nem a községi képviselőtestület jelenítette meg a községi önállóságot, hanem az államiság képviselőjének számító jegyző jelenléte. Némi igaza azonban lehetett az aggályoskodóknak és a „különválás” szorgalmazóinak, mivel a körjegyzőségre való tekintettel 1900-ban Bánkfalva nem létezett a magyar népszámlálási statisztika számára. Adatai magyarázat nélkül Csíkszent- györgy neve alatt szerepeltek. Az 1910. évi népszámlálás adatsoraiban tűnt föl újra 50 BÁRTH János 2007. 42-43., SZŐCS János 2004. 73-82. 51 M. 3. B. 199. 52 M. 4. 5., 17. 53 TA. H. 4. 11. 54 M. 4. 302. 55 TA. M. 3. 13., 17., — M. 4.20., 28., 36., 51., 73., 148. — TA. A. 4. 12. 56 TA. M. 3. 20. 57 TA. M.3. 14., 18. 57
