Bárth János: Szentgyörgy megyéje Alcsíkban (Kecskemét, 2012)
A helyzet lényegesen nem javult. Valószínűleg 1940 őszén készült az a jegyzék, amely név szerint felsorolta a Miklós Gergely kántortanítónak tartozó kepehátralékosokat. A jegyzék Szentgyörgyről 91, Bánkfalváról 64 kepefizető családfő nevét tartalmazta 783 pengő 98 fillér és 551 pengő 94 fillér, összesen 1335 pengő 92 fillér értékű gabona, fa és pénzbeli kepetartozással.1266 így nem csodálkozhatunk, hogy Miklós Gergely kántortanító 1936. december 15-én sztrájkkal fenyegette meg az egyháztanácsot. Azt írta a megye elöljáróságának, hogy ha december 23-ig nem történik eredmény a kepebehajtás terén, 8 napra, vagyis a karácsonyi ünnepek idejére beszünteti a kántori tevékenységet. Egyébként ebben a levelében, nagyon érzékletesen, a disznópásztor megbecsültségével vetette össze a szentgyörgyi tanítók megbecsültségét, és úgy találta, hogy a zászló a disznó- pásztornak áll: „Ahogy a cseléd a bérét megkapja, úgy nekünk is jár a kevesek által is nagyon sajnált kepe. A disznópásztor és közöttünk csak annyi a külömbség, hogy neki pontosan és jó szívvel adják meg a bért, nekünk pedig vagy rendetlenül vagy egyáltalán nem, s amit adnak azt is sajnálja mindenki. Hidjék el, ennél keserűbb és százszor felhánytabb kenyeret nem eszik senki. ”1267 A stólajövedelem Fentebb, a plébános jövedelmeinek tárgyalásánál, majd Pap János plébános 1802. december 16-án írt Potyó-per béli levelének idézésekor többször szó esett már a stóláról, a staláris jövedelmekrő\. A plébános, a kántortanító és a kántorsegéd altanítók a stóláris jövedelmeken is ugyanúgy osztoztak meg, mint a kepén. A meg- osztozás a stólapénzek esetében is a tercialitás elve alapján történt. A teljes összeg kétharmadát kapta a plébános. Egyharmad jutott a kántornak. Mivel azonban a kántortanító segédet is tartott, a stólából származó egyharmad résznyi kántori jövedelem egyharmadát átengedte a kántorsegédnek vagy kántorsegédeknek. 1830-ban a szentgyörgyi kántortanító stólarészesedését évi 10 R. forintra becsülték a vizitátorok.1268 A XX. század első felében, amikor soha nem látott mértékben felszaporodtak a szentgyörgyi és a bánkfalvi lakosság kepehátralékai, és ezáltal veszélybe került a tanítók megélhetése, különös módon, felszaporodtak a stólahátralékok is. Utóbbiak főleg a temetések ki nem fizetett díjaiból halmozódtak fel, és elsősorban a kántortanító és segédei jövedelmére gyakoroltak rossz hatást. 1940 őszén készült egy datálatlan jegyzék az 1928 májusa és 1939 decembere között Csíkszentgyörgy megyéjében ki nem fizetett temetési szertartásokról. Tíz és fél év alatt 130 temetés után nem fizették meg a temetési stólát a hozzátartozók. A neveket olvasva némely halottak esetében gyaníthatunk ugyan szegénységet, de a kutató a téma alaposabb körüljárása, mikrokutatása nélkül nehezen tud mit kezdeni azokkal a nevekkel, amelyek mögött hajdani büszke nemesek és lófők: Czikók, Füstösök, Tomposok, Bálintok, Csedők utódai húzódnak meg.1269 1266 M. 11. 1936. 1267 M. 11. 1936. 1268 M. 27. 31. 1269 M. 11. 1936. 369
