Bárth János: Szentgyörgy megyéje Alcsíkban (Kecskemét, 2012)
megemlékeztek róla: „ Vagyon Plebanusunknak egy tágos veteményező kertye. Ezen... kertnek egy részét maga a Pléh anus Úr feles gyümöltsfákkal be plántálta, azokat már fel nevelte ”.1227 1228 Pap János plébános faültető igyekezete még a XX. században is éreztette hatását. Incze Domokos plébános 1934-ben egy felmérő körkérdésre megelégedetten válaszolhatta: „Örömmel jelenthetem, hogy a plébánia beltelke évtizedek óta be van fásítva...A plébánia épület...előtt 9 szép almafa van és 2 meggyfa. A kertben 50 alma, 6 körte, 12 meggy, 15 szilvafa, mindannyi termőképes állapotban és 1 diór „ 1228 fa ■ A plébániai kert gyümölcstermő részét, ahol 82 öl hosszú és 30 öl széles területen a Pap János plébános által ültetett alma-, körte-, szilva- és meggyfák álltak, nagyszerűnek, pompásnak („amplissimus est”) nevezte az 1823. évi nagy vizitáció jegyzőkönyvének fogalmazója.1229 A votivális misék jövedelme A megye pénzügyeiről szóló fejezetben esik szó a pium legátumokról, a templomra hagyományozott pénzekről, a misealapítványokról. Ezeket a pénzeket a megyebíró kezelte és legtöbbször tartósan kölcsönadta interesre. A beszedett kamatokból, illetve azok egy részéből kellett elvégeztetni azokat a miséket, amelyeket az „örök időkre” hagyományt tevő személy a testáló levelében megjelölt. Az ilyen hagyatkozási feltételekből következő miséket nevezték annak idején az egyházi szóhasználatban votivális miséknek. Ezen a helyen azért kerülnek szóba, mert díjaik a megyebírói számadásokban a megye kiadásaiként és egyben a plébános jövedelmeiként szerepelnek. Már a legelső fennmaradt megyebírói számadásokban ott szerepelt a plébánosnak fizetett, szentgyörgyi és bánkfalvi részről egyaránt járó votivális misékért adott 24-24 magyar forint: „ Votivális Szent Müsékre T. P. Plebanus Úrnak” (1728), „Pro Anno 1729 votivális Szent Müsékre T. Pater Plebanus Úrnak”.1230 A „votivális misék stipendiuma” nevű kiadás 1728 és 1857 között állandó szereplője volt a megyebírói számadásoknak. Példaként álljon itt az 1788. évi főmegyebírói számadás részlete: „A Votivális Miséknek két esztendőre lévén hátra a Stipendiuma, úgy mint pro 1787 et 1788, tehát 16 misékért... fizettetett 24 magyar forint 64 kr. ”1231 1232 A XIX. század közepe táján kerekítve 1262 forint votivális tőkét kamatoztatott a megye. Ennek kamatát évente teljes egészében kifizette a megyebíró a papnak, aki a pénzből valószínűleg juttatott a kántornak, a harangozónak és a „szegényeknek” 1227 M. 11. 1810. 1228 M. 11. 1934. 1229 M. 26. 17-18. 1230 M. 6. 445., 452. 1231 M. 6. 375. 1232 M. 6. 434., 440. 352
