Bárth János: Szentgyörgy megyéje Alcsíkban (Kecskemét, 2012)
számára nevezzen ki plébánost. Megjelöltek három papot, akikkel már tárgyaltak és akiket szívesen látnának lelkipásztorukként. A votumok, vagyis a szavazatok alapján első helyen jelölték Boros József kolozsvári teológiai doktort, második helyen Keresztes Ferenc gyergyószárhegyi papot, harmadik helyre javasolták Csedő Pál gyergyócsomafalvi plébánost. A második és a harmadik jelölt csíkszentgyörgyi születése miatt került a „kandidált” papok közé. Rövid idő múlva, 1786. április 3-án újabb levelet írtak a lelkipásztor nélkül „szűkölködő” megye lakosai Batthyány Ignác püspöknek. Ebben szomorúan állapították meg, hogy első számú jelöltjük, Boros József teológiai doktor meggondolta a dolgot. Már nem akar plébánoskodni Csíkszentgyörgyön. A levélírók arra kérték a püspököt, hogy második jelöltjüket, Keresztes Ferenc gyergyószárhegyi plébánost nevezze ki Csíkszentgyörgyre plébánosnak. Kifejtették, hogy néhány plébánossal nem volt szerencséjük az előző évtizedekben, bezzeg Mihályffi Jánost annak idején nagyon kedvelték, mert „megyebéli”- ként viselkedett. Erre a példára hivatkozva kérték az instancia fogalmazói Keresztes Ferenc kinevezését, mondván, ő is „hazafi, vagyis megyénkbéli. ”1191 Az ügy további részletei nem tárulnak a kutató elé. Kétségtelen viszont, hogy a püspök 1786. május 21-én Pap Jánost nevezte ki plébánosnak Szentgyörgy megyéje számára. Viharos „plébános választó” gyűlés zajlott le Csíkszentgyörgyön 1905. szeptember 14-én. Előzményei között nagy jelentősége volt annak a ténynek, hogy itt nem részletezhető okokból, Imre Károly plébános elvesztette püspöke és a rábízott hívek egy részének bizalmát. Elhelyezése elkerülhetetlenné vált. 1905. augusztus 24-én Majláth Gusztáv Károly püspök elrendelte, hogy Szentgyörgy megyéjében „plébánost választást" kell tartani. A „választó gyűlés” megszervezésével és lebonyolításával Hosszú Ferenc csíkszentkirályi plébánost, alcsík-kászoni főesperest bízta meg. A választás előtti napokban óriási kampányolás folyt Szentgyörgyön és Bánkfalván. Családi szövevények, gazdasági érdekeltségek keltek életre és váltak a két falu apraját-nagyját megmozgató agitációs tevékenység alapjává. A sokféle alkalmi csoportosulás közül két, egymással szemben álló „párt” emelkedett ki: a Csedő István megyebíró által vezetett érdekeltségi csoport, amely az elbocsátásra ítélt régi papra, Imre Károlyra gyűjtött szavazatokat, valamint a Darvas János kocs- máros által vezetett, ígéretek sokaságával kábított csoportosulás, amely Miklós István plébános-jelöltet favorizálta. Az 1905. szeptember 14-én megtartott választásról 10 oldalas szavazólista készült, amely a kor szokása szerint tartalmazta a szavazók neveit, majd három oszlopban azoknak a papoknak a neveit, akikre a szavazásra jogosult személyek leadták voksukat. A jelöltek három oszlopa balról jobbra haladó sorrendiséget fejez ki. A szavazólistára 274 választó neve és voksa került fel. A szavazatok összeszámolása során kiderült, hogy a plébánosjelöltek közül első helyre került Miklós István 262 szavazattal. Második helyet ért el Incze Domokos 245 szavazattal. A harmadik hely 138 szavazattal Tompos Mátyásnak jutott. Jelentős számú szavazatot kapott még Sólyom Géza és Imre Károly. 1191 M. 8. 122/1786., 293/1786. 340
