Bárth János: Szentgyörgy megyéje Alcsíkban (Kecskemét, 2012)
egymástól nagyon különböző anyagú és eltérő kivitelű tárgyak viselhették az antependium, antipendium nevet. Az egyszerűbb szógyűjtemények, a mindennapi egyházi szóhasználatot tükröző templomi leltárak azt sugallják, hogy az antipendium azonos a közönséges textil oltárterítővei. A történeti adatbázisra alapozott latin szótárak ezzel szemben az antipendium szóra a kötényt asszociálják és valamiféle lelógó, elfedő textilt, oltár kárpitot jelölnek meg magyar megfelelőjének. Mindezek után a csíkszentgyörgyi megyebírói számadáskönyvben a kutató olyan XVIII. századi szövegeket talál, amelyekből gyanítható, hogy az antipendiumnak nevezett tárgy fából készült és domborművű faragással ékesítették. Ha a kutató tovább nyomoz a művészeti irodalomban, domborműves fém vagy bőr antipendiumokra is lelhet. A legújabb Magyar Katolikus Lexikon az „előfüggöny”, az „oltárelő” és az „oltár törzsét takaró lepel” kifejezésekkel határozza meg az antependiumot, hozzátéve, hogy anyaga vászon vagy selyem, ritkábban fém vagy bőr. Sajnálatos, hogy a szócikk írója a fát, mint antependium-anyagot kifelejtette a felsorolásból.945 Ebből a szempontból körültekintőbben fogalmazott a „régi” Katolikus Lexikon szócikkírója: „Antependium („elől felfüggesztett), az oltár elülső oldalának eltakarására és díszítésére... használatos... fa-, érc-, márványlap, vagy szövet..., mellyet kereszttel vagy más szentképpel díszítenek... Ma Antependiumnak nevezik a legfelső oltárterítőt, melynek elől látható részét hímzéssel, csipkékkel ékesítik, valamint azt a rámába feszített liturgikus napi színű szövetet is, mellyel az oltár szegényesen képzett első részét elfedik”.946 A fogalom tisztázása után következzenek a csíkszentgyörgyi adatok! A textil antipendiumok rendszeres szereplői voltak a templomi leltáraknak. 1890-ben és 1973-ban egyaránt pontosan számontartották őket.947 Fa antipendium készült a megújult szentgyörgyi főoltár asztalának hívek felé néző felületére 1798-ban. A főmegyebíró a következő kiadásokat tette érte: „Az antipendiumra írt kettős képért”. (21 m.Ft. 60 kr.). „Annak rámája ki faragásokkal edgyütt”. (10 m.Ft.).948 A következő évben, 1799-ben ugyancsak szerepelt antipendium a főmegyebírói kiadásokban: „Kép faragónak antipendiumra tett szükséges meczésekért”,949 A főmegyebíró nem könnyítette meg a kései kutató helyzetét akkor sem, amikor magyar szót használt az antipendium helyett. így cselekedett 1825-ben, amikor beírta a kiadások sorába a következő sort: „Egy oltár takaróért” (17 m.Ft.).950 A szerencsétlen takaró szó használatával azt a látszatot keltette, mintha egy közönséges textil térítőt vett volna az oltárra. A 17 forintos ár azonban azt sejteti, hogy itt nem egy gyolcs térítőről van szó, hanem egy drágább portékáról. A szorgos főmegyebíró a rosszul megválasztott takaró szót valószínűleg eltakaró, elfedő érte945 KL. 1993-2010.1. 312-313. 946 KL. 1931-1933. I. 81. 947 M. 14. 1890. 5., 1973.4. 948 M. 6. 390. 949 M. 6. 392. 950 M. 6. 420. 291
