Bárth János: Szentgyörgy megyéje Alcsíkban (Kecskemét, 2012)
tartani, hogy melyik adományozó szándékára, mikor, milyen misét kell mondani, és a bemutatott misék után mennyi stipendiumot vehet fel az interesekből a pap és vele együtt a kántor. 1791. április 19-én Pap János csíkszentgyörgyi plébános, valószínűleg püspöke felszólítására, hosszú levélben ismertette a Szentgyörgy megyéjét érintő fundá- ciókat, misézési kötelezettségekkel járó pénzadományokat.730 E tartalmas beszámoló jelentés alapján Batthyány Ignác püspök az 1792. április 25-én kelt levelében „méltóztatott kirendelni azon Votivális Miséknek stipendiumait.” A püspöki rendelkezésnek megfelelően 1792-ben „Kotormányi Albert Péter Eő Kegyelme a Nemes Csík Szent Györgyi Megye Fő Megye Bírája” az alábbi járandóságokat fizette ki a plébánosnak és rajta keresztül a kántornak az érvényben lévő fundációk intereseiből: „ Illyés István Úr Legátumábol (28 forint), Csedő Mihály Úréból (12 forint), Illyés János Úréból (11 forint 22 dénár), Mártonffi István Úréból (8 forint), Kiss Gergely Úréból (2 forint), Illyés Péter Uraméból (4 forint), Jánosi István Uraméból (4 forint), Bálint György Uraméból (2 forint), Csiszer Gergelyéből (2 forint), Péter Istvánnéjébol (2 forint), Imre Tamáséból (3 forint).”731 Az 1823. évi vizitáció részletesen kitért a fundációk, a misemondási kötelezettségekkel járó pénzadományok kérdéskörére. A vizitációs jegyzőkönyv számára szöveges kimutatás készült a fundátorokról, akiknek száma a XVIII. század végéhez képest némiképp megnőtt. 1823-ban a következő fundátorok érvényben lévő, „gyümölcsöző” adományainak kamataiból kellett votivális miséket bemutatni: Csedő Mihály, Illyés István, Illyés János, Mártonffi István, Illyés Péter, Bálint György és felesége Szabó Klára, Kiss Gergely, Jánosi István, Csiszér Gergely, Péter István felesége, aki korábban Bálint György özvegye volt, Imre Tamás, Szabatsi Pál özvegye, Szabó György, Gáspár Pál. Az 1823. évi vizitációs jegyzőkönyvhöz készült egy kimutatás arról is, hogy az egyházi év melyik ünnepén, melyik adományozó szándékára milyen misét mutat vagy mutattat be Szentgyörgy megyéjének plébánosa.732 A XIX. század középső évtizedeiben jelentősen megnövekedett a pénzhagyo- mányozók száma. Általában a korábbiakhoz képest kisebb összegeket kevésbé tehetős, „köznépi” rétegekhez tartozók is adományoztak az egyház számára, akik elvárták, hogy a pénz kamataiból miséket mondjanak a megjelölt személyek lelki üdvéért Szentgyörgy megyéjének templomaiban. Az adományozók, az adományozott összegek, a vállalt misék számontartása egyre bonyolultabbá vált. Ha valaki tisztán akart látni a fundációk világában, levéltári kutatásokat kellett végeznie, legalább a szentgyörgyi plébánia irattárában. Ezekre a kutatásokra a plébánosoknak és a megyebíróknak nem mindig volt elég idejük, türelmük, tapasztalatuk. Ezért a misealapítványokról készített jegyzékek általában nincsenek szinkronban egymással. 1866-ban Nagy Lajos szentgyörgyi plébános hosszas utánajárás, kutatás eredményeként összeállította a ,, Csík-Szentgyörgyi Római Katholika egyház kebelében létező votivális tőke pénzek hagyományozóinak névjegyzékét. ” Listája 52 730 M. 8.361/1792. 731 M. 6. 382. 732 M. 26. 62-74. 253
