Bárth János: Szentgyörgy megyéje Alcsíkban (Kecskemét, 2012)
1842. május 30-án a megye közgyűlése havasi aszaló közmunkáról hozott határozatot, amelyet protokollumában rögzített. Alább, gazdag népéleti tartalma miatt, teljes terjedelmében közlöm a határozat szövegét, majd néhány elemző megjegyzést fűzök hozzá. „Mivel Nemes Megyénknek bizonyos Esztena helyei lévén Havassaink környékében, melyek közül nevezetessen Bolondos Havassában lévő Esztena helyünk az Erdő szaporodása okán úgy annyira meg fogyatkozott, hogy majd elégtelen az Esztendőnként ottan legelő Ju nyájunknak lege lésére,... ehez a Bolondos Havassában lévő Esztena helyhez hasonló a ’ Sűrű nevezetű Havassban lévő Esztena hely. Szükségesnek látta Nemes Megyénk ezen nevezett kétt Esztena helyeken lévő Erdők meg aszalását, tágosítás tekintetéből, melynek következéséül határozta Nemes Megyénk, hogy ezen kétt esztena hely meg tágositássa végett ezen mostani hold fogytán Nemes Megyénkből minden háztol erős feszés Ember aszalni kimenni köteleztessék két napokra. Melynek rendi a következő mód szerént határoztatott: Szent György legfelsőbb Tizesse Esztena társasága, a ’ Gállok Esztena társasága, Bánkfalvábol Ittkéttfalva Tizesse és Kotormány rendeltettek menni Bolondos Havassába. Szent Györgyről Jenő falva és Körösmény falva Tízessel, Bánkfalvábol Altizes és Simó szege Tizessei mennek az úgy nevezett Sűrűbe, oly meg jegyzéssel, mint hogy Nemes Megyénknek Kebléből telyes Számmal mindenik Jurisdicciobol lakossaink kivadnak parantsolva Királyi Szolgálatba, mely ezen tekintetből Határozta Nemes Megyénk azt, hogy ezen aszalás kétt Terminusson tétessen meg, melynek következésül az első Terminus rendeltetett a ’ következő pénteken jó reggelre, oly formán, hogy minden ember mint hogy a ’ Tízesek Fő Erdő ő/ra[ik] gondviselése és számadása alatt lesznek, azoknak köteleztettnek a ’ következendő pénteken jó regvei magokott jelenteni, és azoknak fel ügyeletek alatt a kétt napon dolgozni, az ezen írt Terminusról el maradott Embereinknek kimenetelekre rendeltetett Terminusul a ’ következendő heti kedd és szereda, olly meg jegyzéssel, hogy ezekis az Tízeseik erdő bírájik szamadásik alatt fogják munkájokott meg tenni, és rollok hasonló módon az Erdő Bírák számolni, és az egész Kétt Terminusról el maradottaknak neveket jegyzésbe Tizesseiknek számba adni a ’ hol is az illendő rendes Büntetést meg nyerhessék. Mivel pedig Fejér víz nyakán a Kászoni Lakosok Nemes Megyénk Örökségében sokat foglaltak... Határoztatott, de egyszersmind Kötelességekké tétetett, hogy a’ Sűrűben menő aszalók a fennebb nevezett helyen lévő foglalások mellett találtató Kertekett el vágják s el tüzeljék, melynek meg létéről az ott fel vigyázó Erdő Bírák Köteleztettnek Nemes Megyénket bizonyossá tenni. ”687 A fenti szöveget egy külön tanulmányban lehetne szakszerűen elemezni. Itt azonban meg kell elégednünk néhány figyelemfelkeltő és magyarázó megjegyzéssel. 1. Alcsíki székely hagyomány szerint az aszalást, vagyis az élőfa kiszárítás céljából történő körülvágását holdfogytakor kell végezni, mert a munka akkor eredményes.688 Ez a szemlélet „megyei szinten” is megjelent az 1842. évi határozatban. 2. A megye 1842-ben úgy szervezett legelötágosító, aszaló közmunkát, hogy az emberek „kiparancsolásában”, felügyeletében, számon tartásában nem a megyét 687 M. 3. B. 233V.-233. 688 Vö.: BÁRTH János 2007. 232-236., 285-286. 240
