Bárth János: Szentgyörgy megyéje Alcsíkban (Kecskemét, 2012)
portokba sorolták, és meghatározták, hogy az egyes csoportokhoz tartozók mennyi pénzt fizessenek a megye kasszájába a javítási munkák költségeinek előteremtése érdekében. A jegyzőkönyvrészlet fakultságából, szakadozottságából következő olvasati nehézségek ellenére a csoportok megnevezése és fizetésüknek mértéke a következőképpen rekonstruálható: „minden szántóvető gazda" (3 R. forint), „gyermekekre vagy testvérekre, kik atyokkal vagy testvéreikkel osztozatlanak (1 forint), „az ilyen meg nem osztozott özvegyek, ha nem tartók” (30 kr.). „a jószágtalan házas emberek” (1 forint), „a Mester Emberek” (2 forint), „a jószágtalan özvegyek, akik dolog tehetők" (30 kr.). „a meg esett személyek" (1 forint), „nem külömben amely férfijakra bizonyodik rajt cselekedete ” (2 forint). „ nem külömben a Molnár Emberek, mind a Mester Emberek" (2 forint).678 1820. január 21-én a megye gyűlése megállapította, hogy a templom, különösen a torony javítására, fedésére, „fejérítésére” van szükség. A megye elöljárói közül néhányan „szabad just” kaptak a közgyűléstől arra, hogy tárgyaljanak egy szentdomokosi kőműves pallérral. Az építkezéshez szükséges pénzt a megye collectióval, vagyis gyűjtéssel próbálta előteremteni. A gyűlés résztvevői úgy határoztak, hogy a megyetagokat társadalmi, vagyoni helyzetük alapján négy osztályba, classisba sorolják, és aszerint vetik ki rájuk a fizetendő összeget. Az első „classisbeliek" 3, a másodikhoz tartozók 2, a harmadik tagjai 1 R. forintot, a negyedik osztályba soroltak 30 krajcárt fizetnek. A megyebíró kötelességül kapta a közgyűléstől, hogy 1820 Szent György napjáig (ápr. 24.) szedesse be a pénzt.679 680 Szentgyörgy megyéjének protokollumában fennmaradt egy 1820. április 20-án összeállított hét oldalas hatalmas névjegyzék, amely címe szerint azoknak a megyebelieknek a neveit tartalmazza, akik „a Nemes Regimentnek engedelméből és Parantsolattyábol Csík Szent György Nemes Megyéje Templomának szükségesképpen való helyre állítására tehetségikhez képest" megfizették a pénzbéli hozzájárulást. A fent idézett cím szövege szerint a székely határőrkatonaság parancsnokságának engedélye is szükséges volt a pénzgyűjtés lebonyolításához. Az összegyűlt pénzt a lista végén harangpénznek, más helyeken leginkább toronyépítési pénznek, maradékát évtizedekkel később torony alapnak nevezték. A 300 szentgyörgyi és 347 bánkfalvi, összesen 647 nevet tartalmazó lista collectorok, vagyis gyűjtők szerint tagolódik. Egy-egy collectorra átlag 60 név jut. A gyűjtés során Szentgyörgyön 457 R. forint, 15 krajcárt, Bánkfalván 490 R. forintot, a megye területén összesen 947 R. forint 15 krajcárt szedtek össze a collectoro k.68" Az 1820. évi pénzgyüjtés ügye 1827-ben egy nagy elszámolással zárult le, amelynek adatait bemásolták a megye protokollumának három oldalára. A számadásból látható, hogy a pénzbehajtást a megye két falujában egy-egy főcollector végezte. Szentgyörgyön Csedő István, Bánkfalván Keresztes Dániel látta el ezt a feladatot. A tényleges pénzbeszedő munkát a vicecolletorok végezték. Ők jártak házról házra a pénz megszerzése érdekében. Szentgyörgyön hat vicecollector műkö678 M. 3. A. 2. 679 M. 3. A. 5v. 680 M. 3. B. 266v.-266-265v.-265-264v.-264-263v. 238
