Bárth János: Szentgyörgy megyéje Alcsíkban (Kecskemét, 2012)
1766-ból fennmaradt Ványolós Lőrinc szentgyörgyi és Tekse (Texe) János bánkfalvi vicemegyebíró adóslistája.662 Ványolós Lőrinc lajstromában 64 adós, Tekse János névsorában 99 adós szerepelt. Előbbiek 1725 forint 1 dénárral, utóbbiak 2109 forint 71 dénárral, összesen 3834 forint 72 dénárral tartoztak a megyés templomnak. A legnagyobb összeggel, 1000-1000, összesen 2000 forinttal ebesfalvi Csíki István tartozott, akinek kalandos pénzkölcsönzését e fejezet végén mutatom be. A többi 1834 forintnyi kölcsönösszegen több mint másfélszáz adós osztozott, akik jobbára Szentgyörgyön és Bánkfalván laktak. 1784-től elvileg a fömegyebíró állította össze az adósok lajstromát, de az „Ex parte Szent György” és az „Ex parte Bánkfalva” tagolás továbbra is érzékeltette, hogy a két falu két vicemegyebírójának kimutatásai húzódnak meg mögötte. 1784- ben, amikor kotormányi Albert Péter Szentgyörgy megyéjének főmegyebírója lett, „Szentgyörgy részéről” 81, „Bánkfalva részéről” pedig 93, ösz- szesen 174 adós került a „számadása alá”. Adósjegyzékében szentgyörgyi és bánkfalvi lakosok egyaránt szerepeltek a „Szentgyörgy részéről” és a „Bánkfalva részéről” való listában is. Bizonyos személyek esetén, különösen a gyakori nevek viselőinél, a könnyebb azonosítás céljából a lajstrom készítője feltüntette annak a tízesnek a nevét, ahol, az illető lakott. így vált megkülönböztető jelzéssé a kotormányi, a martonosi, a patakfalvi, a simószegi kifejezés. A szomszédos falvakban lakókat ugyancsak helységük, tízesük nevével jelölték meg. A nevek előtt előfordult kászoni, tusnádi, menasági, szentsimoni, mindszenti, szentkirályi, pottyondi, csató- szegi jelzés. Kotormányi Albert Péter fömegyebíró 1784. évi adóslistájában szerepelt utoljára az erzsébetvárosi Csíki István, az alább tárgyalandó, 2000 forintos „bedőlt” kölcsönnel, amelynek összegét már nem számította be a megyebíró a templom kintlévőségei közé. Megjegyezte róla, hogy sok év óta interes nem jön utána.66 1789-ben olyan adóslista készült, amelyben elkülönítették egymástól a katonarendű és az ún.provincialista adósokat. A katonarendűeket a militárisok kifejezéssel tartották számon. A provincialisták szóval a nemeseket és a jobbágyokat, vagyis a nem katonarendűeket jelölték. A provincialisták rövid, a militárisok hosszú listákat töltöttek meg.664 665 1785- ben különleges eset történt. Szentgyörgy megyéje 168 forint hitelt vett fel a saját megyés templomának kasszájából. A pénzre azért volt szüksége, hogy kifizethesse a II. József császár által adományozott vásártartási privilégium költségeit. A felvett tehertől interesfizetés nélkül, püspöki segédlettel 1790-ben szabadult meg 665 a megye. A megye kisebb templomainak és kápolnáinak pénzét is hitelbe adták a kápolnabírók. A gyümölcsöztetett pénzek használóiról ők is adósjegyzéket készítettek. Különösen figyelemre méltók a Nyír-tetőn álló Nagyboldogasszony kápolna 1746 és 1790 közötti adóslistái.666 662 M. 6. 33-37. 663 M. 6. 74-80. 664 M. 6. 86-92. 665 M. 6. 81., 89., 93., 377. 666 M. 7. 3-23. 233
