Bárth János: Szentgyörgy megyéje Alcsíkban (Kecskemét, 2012)
kedveskedő ajándékért, jókedvre derítő italért, vidám áldomás kortyolni valójáért fizetett ki. A XVIII. század első felének számadási szóhasználatában a finomkodó latin discretio szóval jelölték a megye érdekében adott ajándékokat. A magyar átiratban diszkréció ként szerepeltetett discretio szót, „ lekenyerező, jóindulatra hangoló ajándék” kifejezéssel határozza meg az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár.642 A diszkréció jó példáját idézhetjük az 1749. évi megyebírói számadásból: „Az Orgona csináló mester embernek discretioban adatott egy tömlőcske túróra” (60 den), „ Ugyan annak két font tehén húsra ” (6 den).643 A legelső papírra vetett megyebírói számadás tanúsága szerint, 1728-ban egy Csíkszentgyörgyről elszármazott jeles főpap „jóindulatra hangolása” érdekében adott ki pénzt két alkalommal is a „Szentgyörgy részéről való” megyebíró: „Illyés János úrnak discretioiaba vett egy kis túrót" (72 den). „Ennek Kolos várra való ki szállításáért” (1 forint 20 den. )644 Az Illyés János esztergomi kanonoknak adott túró jó befektetésnek bizonyult. Szentgyörgy megyéje értékes kegytárgyakat, 1739-ben pedig 200 aranyat kapott messzire szakadt földijétől. (Vö.: a VII. fejezettel!) A megye templomának és más intézményeinek jobbításán fáradozó kézművesek a XVIII. század első felében gyakran kaptak a megyétől ehető ás iható portékákat, terményeket jutalom, ajándék, vagy a kialkudott bér része gyanánt. Ezeket az ételeket és italokat a megyebíró megvásárolta és számadásában szerepeltette. A „Szentgyörgy részéről való” megyebíró 1728. évi kiadásai között fordult elő a következő tétel: „A kőmíveseknek conventiojokban ígérvén egy öreg sajtot, mellyért fizetett” (60 den).645 Az 1735. évi kiadások sorában 30 denáros költés indokaként szerepelt egy segesvári mester megjutalmazása: „A Segesvárj Mester embert ide híván, hogy az nagy harangot mi képpen igazíthatnák, kinek is egy sajtot és egy kupa bort hozatott”.646 Amikor a megye munkavállalókat, például iparosokat foglalkoztatott, a megegyezéskor, illetve egy-egy munkafázis befejezésekor áldomás-ivásra került sor. Az ehhez szükséges bort vagy pálinkát a megyebíró szerezte be. Az 1728. évi kiadások között szerepelt az „Áldomásokra az kőmíveseknek” (78 den) tétel.647 1 731-ben viszonylag sok pénzt, 1 forint 20 dénárt költött a „Bánkfalva részéről való” megyebíró „ a kőmíveseknek áldomásokra ”.648 642 643 644 645 646 647 648 SZT. 1975-2009. II. 404-405. M. 6. 344. M. 6. 279. M. 6. 276. M. 6. 304. M. 6.276. M. 6. 458. 229
