Bárth János: Szentgyörgy megyéje Alcsíkban (Kecskemét, 2012)
umlevél kérelmezését. „Emlékezetet feljül haladó üdőktől fogva karácsony előtt való hétfőn, virágvásár nevezet alatt nagy hétfőn sokadalmak szoktak lenni itten a Megye fundusán, piaczán, heti vásárokis a ’ szerint /:melyet bizonyos okaiból a ’ Nemes Két Csík Gyergyó és Kászon Székek Marchális Széke más eléb szokott napról hétfőre terminált volt és úgy tartatott:/. Minthogy ezen sokadalmi és vásári beneficiumról és facultásról a ’ régiség és az alatt Hazánk sok változása 's romlása miatt semmi privilégium és collatio nem maradott kezünknél, tehát hogy ennek fogyatkozása miatt valami kárt ne váltanánk, úgy egyeztünk, hogy a Felséges Udvartól confirmatio- nálissát kérjük a’ mostanis folyó és meg levő sokadalmainkra és heti vásárunkra. Erre pedig a ’ mi szükség lészen, Ecclesiánk pénzéből, Megye havasi jövedelméből és más akármely közös jövedelmekből is fizettyük, a ’ melyekből leg hamarább ki tehetjük, ha pedig a ’ midőn klvántatnék hirtelen ki nem tehetnők, kölcsönt is fel veszünk ’s az után ki fizetését minden jövedelmünkből ki elégíttyük ”.512 513 Sajnos a megye protokollumai és iratai nem tudósítanak arról, hogy hány levelet kellett írni és menynyi pénzt kellett fizetni az óhajtott királyi szabadalomlevélért. Tény viszont, hogy az elhatározástól, az igény megfogalmazásától számított 9 év múlva a várva várt privilégiumlevél megszületett az illetékes bécsi királyi hivatalban. A kalapos király sokat érő aláírása is rákerült. A külsőségekben is dekoratív vásártartási szabadalomlevél, a kor szokásainak, értelmezési gyakorlatának megfelelően, Csíkszentgyörgy számára a mezővárossá fejlődés lehetőségét is hordozta. Ez a lehetőség azonban a XIX. század első felében csak lehetőség maradt, majd fokozatosan elenyészett. 1830-1835 táján Szentgyörgy megyéje tett egy nagy kísérletet az előrejutásra, azáltal, hogy további két vásártartó időpontot próbált szerezni magának, de törekvése elbukott. A megye a következő évtizedekben is két vásáros hely maradt. Vásárjog tekintetében sem érhette utol az évi négy vásáros Csíkszeredát. Emellett nem tudta megakadályozni az alcsíki Szentmárton és Kozmás, valamint a nem túl messze fekvő Szépvíz vásártartó privilégium-szerzését. Különösen a szentmártoni lobbi eredményessége ártott sokat Szentgyörgy és Bánkfalva együttes felemelkedésének. 1831. február 8-án Szent György megyéjének gyűlésén határozat született a 3. és a 4. vásáridőpont igényléséről: „ Végeztetett, hogy két országos sokadalom ki nyerése végett a Felséges Királyi Fő igazgató tanátshoz instantziával nemes megyénk folyamodgyon, az az egyik Szent László, másik Szent Márton napokra kéret- tessék, ennek készítése a fő havas bíró úrra bizattatott” .vi Az instanciázó levél néhány nap alatt elkészült. A megye 1831. február 15-i gyűlésén felolvasták, hogy a jelenlévők gyönyörködjenek későbarokkos fogalmazási cirádáiban és kinyilvánítsák helybenhagyó egyetértésüket. Mostani témánk szempontjából legfigyelemre méltóbb a levél záró formulája: „Alázatos szolgái, Csík Szent György nemes megye lakossi”. A jó szentgyörgyiek és a bánkfalviak, mint valóságos székelyek, meg voltak győződve arról, hogy az egyházközség értelmű megye szót a legmagasabb kormányhivatalokban is értik. 1831 és 1835 között a 3. és 4. szentgyörgyi vásáridőpont ügye az aktatologató, bürokratikus hivatali ügyintézés és az ellendrukker települések Szentgyörgy ellenes 512 M. 2. 82-83. 513 M. 3. A. 35-35V.-36. 197
