Bárth János: Szentgyörgy megyéje Alcsíkban (Kecskemét, 2012)
töltse a víz mellyékit, hogy ne talán a nemes megye az víz által károkot szenvedgyen gondviseletlensége miatt, mert ha nem teendene maga vagy maradvája, mindenkor a nemes megye kezet tehessen a kaszáló adott helyére ”.481 Egyébként Kánya György 1845 táján hanyagolta a vállalt teendőit: a Mái farkán végzendő „kerttartást”, valamint a Szentegyház pataka partjának „füvözését és bojtozását”. A megye 1845. március 26-án tartott gyűlése „megintette” mulasztásaiért.482 Bors Simon 1802. január 6-án azért kapta meg a megyétől 3 esztendőre Kis Székéd Teleke nevű kaszálható területet, mert a plébánia csűrjében és a kántor tornácán fontos javítási munkákat végzett el a megye megbízásából.483 Kaszáló a plébánosnak Az Erdély-szerte szokásos plebániális és kántorális, vagyis papi és kántori földeken felül a megye legtöbbször havasi kaszálóval is jutalmazta a plébánost és a kántort. Ezek a jutalmazások nem örök időkre szóltak, hanem meghatározott dátumig, vagy a funkcióban töltött évekre maradtak érvényben. Tankó Albertet, aki 1824-től 1852-ig volt Szentgyörgy megyéjének plébánosa, különösen kedvelte Szentgyörgy és Bánkfalva népe. A megye többször is kaszáló adományozással fejezte ki háláját a sokat építkező plébánosnak. Szentgyörgyi munkálkodása elején, 1825. május 15-én Tankó Albert plébános kéréssel fordult megyéjéhez. Előadta, hogy a Kend oldalán fekvő papi kaszáló, amely „az előbbi néhai pap urak által is bírattatott”, a folyamatos használat során „meg soványodott”. Három évig pihentetni szeretné, hogy „kosarazás által meg gyógyulna”. Kérte a megyét, hogy biztosítson számára egy másik kaszálót. A megye 3 évre rendelkezésére bocsátotta a Katorga töve néven emlegetett szénafűhelyet. Az adomány, bár három esztendőre szólt, hosszú időre, áttételekkel a XXI. századra is megalapozta a szentgyörgyi plébános katorgai birtoklását. 1830. december 31-én Tankó Albert plébános köszönetét nyilvánította a megyének, amiért az halála napjáig átadta neki a korábban csak 3 évre átengedett katorgai kaszálót. Fogadkozott, hogy saját jövedelméből, vagyonából különböző kegytárgyakat vesz és javíttat a templomnak. A fogadkozás hatására a megye megtoldotta az adományt egy „kits in orotássa\” a Katorga alatt, a papnak adott kaszáló oldalában.484 Közbevetőleg érdemes megjegyezni, hogy Katorga tövén nem 1825-ben kaszáltak először szénát a plébános gazdasága számára. A XVIII. század végén az akkori plébános, föltehetőleg Papp János, pénzfizetésért árendált kaszálót azon a tájon. 1795. május 22-én a megyeszéke meghatározta, hogy Katorga töve évi áren- dadíja attól kezdve 2 m. forint lesz. 1795-re a területet a helyi plébános vette bér481 M. 3. A. 67-67v. 482 M. 3. A. 87. 483 M. 2. 112. 484 M. 3. A. 16., 26. 191 ■
