Bárth János: Szentgyörgy megyéje Alcsíkban (Kecskemét, 2012)
Könnyen adódna a felelt, hogy a székely egyházközség, a székely megye léte összefügg a székelység kiváltságaival, szabadalmas jogállásával és hasonlókkal. Nevezetesen azzal a ténnyel, hogy a szabad székelyek egy-egy városi, falusi kommunítása maga gyakorolta a kegyúri jogot. Maga építette és tartotta fenn templomát, plébániáját. így a vallási élet szervezését, irányítását, a hívek erkölcsi felügyeletét is a kommunítás, illetve a két-három szomszédos kommunítás által létrehozott egyházszervezet, a megye végezhette. Ehhez hozzájárulhat még az az érv, hogy a székely katolikusság a XVI. század második felében és a XVII. században jobbára püspöki irányítás nélkül, erős protestáns nyomás közepette, szinte megtűrtén gyakorolta vallását az erdélyi fejedelmek idején. Következésképp, a katolikus közösségek magukra hagyatva saját autonóm egyházi szervezetüket kellett, hogy megerősítsék. A régi székely egyházközség, a megye létének magyarázataként az efféle indokok túlzottan kézenfekvő és olcsó válaszok lennének. A szálak valószínűleg mélyebbre vezetnek, és a válaszok bonyolultabbaknak látszanak. Endes Miklós a csíki székelység jeles történetírója 1935-ben meggyőződéssel vallotta, hogy a „székely őskatolikus egyházközség” a XV. század végén már létezett, és székely alkotásnak számít: „Megállapíthatjuk, hogy a székely egyházközség, mint szervezet, a székely közbirtokossággal, mint patrónussal függ össze, s mint ilyen sajátlagos székely jogalkotás, amelynek létrejöttére a reformáció befolyással nem volt. Ez az intézmény a székely konstitúciók által is szabályozást nyert.”29 Bocskor Mihály, az erdélyi katolikus autonómia kutatója 1911-ben összefüggést látott a katolikus vallás XVI-XVII. századi székelyföldi fennmaradása és a székely egyházközségi önkormányzatiság létezése között: „Csík, Gyergyó, Kászonszékekben, a mai Háromszék területén, Udvarhely és Marosszékekben virágzott az egyházközségi élet és autonómia, s hogy a katolicizmus fennmaradt, hogy a felsőbb egyházkormányzat hiányai daczára a kánonok s az egyházi fegyelem érvényben maradtak, sokszor a papság fegyelmetlenségével szemben is, jórészt ennek a jól szervezett egyházközségi önkormányzatnak köszönhető, a melynek révén a község minden nagykorú férfi tagja az egyház ügyét saját ügyének, lelke ügyének tartva, megtette a tőle telhetőt, úgy a hit fennmaradása, mint az erkölcsi rend épségben tartása érdekében.”30 Ha a megyét, illetve a megye szóval jelölt régi egyházközséget székely sajátosságnak tartjuk, szembesülnünk kell azzal a ténnyel, hogy Erdély Székelyföldön kívül eső, ú.n. vármegyés területeiről is léteznek XVIII-XIX. századi megye-adatok. Az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tárban például szerepel dési adat.31 A magam gyulafehérvári kutatásaiból pedig többek között jegenyei, tövisi, bálványosváraljai adatokat említhetek. Jegenye kalotaszegi katolikus település. Bálványosváralja Szolnok- Doboka vármegyei falu. Tövis Alsó-Fehér vármegyei kis mezőváros. Közös tulajdonságuk, hogy messze esnek a Székelyföldtől.32 Ezek az adatok azt sejtetik, hogy 29 ENDES Miklós 1935.244. 30 BOCHKOR Mihály 1911. 164. 31 SZT. 1975-2009. IX. 16. 32 A hivatkozott megye-adatok egy része levéltári jelzetekkel megtalálható az e könyv II. fejezetének számító adattárban. 15
