Bárth János: Szentgyörgy megyéje Alcsíkban (Kecskemét, 2012)
Az egyházközség, a megye területén lakó családfők, a megyetagok a megye gyűlésén választották a megye vezetőit, a megyebírákat, a szentegyház fiait, a megye hűtőseit. A megyebírák a megyét alkotó településeket és településrészeket képviselték. Közülük egy viselte a főmegyebíró címet. Ha több falu alkotta a megyét, a falvak megyebírái felváltva, a helyi hagyománynak megfelelő sorrendben töltötték be a főmegyebirói tisztséget. A megyebírák feladata volt a megye, illetve a templom vagyoni ügyeinek intézése, a hívek erkölcsi felügyelete, fegyelmezése. A megyebírák és a szentegyházfiai gondoskodtak a pap és a deák kepéjének beszedéséről, átadásáról; az egyházi és az oktatási épületek felépítéséről, karbantartásáról; a temető kerítésének, árkának építéséről; az alapítványok és az egyházi javadalmi vagyonok kezeléséről, gyümölcsözte- téséről; a plébánia és a templom földjeinek műveltetéséről. A megye választott vezetői együtt alkották a megye legfontosabb vezető testületét, az egyházi fegyelmezést is végző, büntető ítéleteket is hozó megyeszékét, amelynek ülésein nem a plébános, hanem a mindenkori megyebíró elnökölt. A megyeszéke határozatait a szentegyházfiai hajtották végre. A megye világi, választott vezetőinek a plébános felett nem volt fegyelmi hatalmuk.27 Bármit tett is a pap, a megyeszéke nem ítélkezhetett felette. Ha a megye népe elégedetlen volt plébánosa tevékenységével, viselkedésével, levélben, vizitáció alkalmával, küldöttei útján panaszt tehetett rá a területileg illetékes föesperesnél, vikáriusnál vagy a püspöknél. A megye választott vezetői kötelesek voltak végrehajtani a megyegyűlés és a megyeszéke határozatait, de engedelmességgel tartoztak egyházi felettesüknek, megyéjük plébánosának is. A megyék szervezeti felépítését, jogait és működésük belső rendjét több XVII-XVIII. századi székely statútum, konstitució, megyetörvény megörökítette. A legnevezetesebbek:28 a marosszéki Berekeresztúr megyéjének rendtartása (1602, 1658, 1662), Csíkkozmás megyéjének törvénye (1608, 1688, 1692), Csíkszent- mihály megyéjének falutörvénye (1622, 1639,), Csíkszentgyörgy megyéjének konstituciója (1643), gyergyószentmiklósi rendtartások (1586), csík-, gyergyó-, kászonszéki templomok... rendtartása (1643), marosszéki rendtartások (1657). A fentebb említett rendtartásokat és szabályzatokat ugyan a XVII. században fogalmazták, de kimondva vagy kimondatlanul korábbi „megyekönyveket” és régebbi megyeszéki határozatokat vettek alapul szövegezésüknél, esetleg jóval korábbi, későközépkori szokásjogot, szóbeli hagyományt rögzítettek bennük. SZÉKELY SAJÁTOSSÁG, VAGY RÉGI MAGYAR RELIKTUM A székelyföldi régi egyházközségről, illetve annak megye megnevezéséről ma még nem tudjuk, hogy belső fejlődésü székely sajátosság-e, vagy pedig valamiféle reliktum jelenség, amely a magyar nyelvterület más tájairól szorult vissza a székely területekre. A téma további kutatásának ez lesz az egyik alapkérdése. A válasz megfogalmazásához sok kutatásra, adatfeltárásra van még szükség. 27 BOCHKOR Mihály 1911. 165. 28IMREH István 1983., VESZÉLY Károly 1860. (Újra közölve: TOMISA Ilona 2002. 271-326.) 14
