Bárth János: Szentgyörgy megyéje Alcsíkban (Kecskemét, 2012)
Kétségtelen, hogy hajdan évente cserélődhettek a megyebírók, vagy Szent György napján újra is választhatták őket, de ezeknek az eseményeknek nem maradt írott nyoma. A XVIII. századi írott dokumentumokból az látszik, hogy egy-egy megyebíró és főmegyebíró több évig viselte a tisztséget. A megyebíró-választás ritka eseménynek számított a megye életében. A szentgyörgyiek és a bánkfalviak a XVIII-XIX. században szinte természetesnek tekintették, ha valaki 5-8 évig viselte a megyebíróságot. Csedő István 1887 tájától 1905-ig, összesen 18 évig töltötte be a megyebírói tisztséget.208 Utóda, Darvas János 1905 végétől 1912 végéig, halála pillanatáig viselte a megyebírói címet. Öregségére és betegségére való tekintettel többször lemondott, de az aktuális egyházközségi gyűlés résztvevői mindig visszaagitálták a megyebírói székbe.209 A megye népe a XVIII-XIX. században arra törekedett, hogy lehetőség szerint megélhetési gondokkal nem küzdő, családi munkaerővel, cselédekkel jól ellátott nemes személyt, lóföt, módos gazdát válasszon megyebírónak, aki a legnagyobb dologidőben is ráér közügyekkel foglalkozni. A jelölésnél és a választásnál fontos szempontnak számított a rátermettség, az okosság, a jó tárgyalókészség, a köztisztelet, a tekintély és természetesen a vallásos, erkölcsös életmód. A megyebírót általában a megye teljes gyűlésén, „közönséges gyűlésén”, az egyházközség templomi hirdetések útján összehívott közgyűlésén, a gyűlés résztvevői választották. A XVIII-XIX. században a legtöbb megyebíró „közfelkiáltással” került tisztségébe. A különféle szavazási procedúrák és bonyolult szavazatszámlálási módszerek a XX. században lettek a megyebíró-választások velejárói. A megválasztott személy számára a XX. század közepe előtt nagy tekintélynövekedést hozott a megyebírói tisztség. A fizetés, a napidíjak és a büntetéspénzekből való részesedés, illetve a falubéli „vecturák” alól való mentesség miatt a XVIII-XIX. században anyagilag is megérte a megyebíróság viselése. Ezért némely gazdák irigykedve néztek a megye világi vezetőjére. Próbálták kikezdeni a jó hírét, makulátlanságát. A megbüntetett vétkesek önteltnek, gőgösnek nevezték és huncutolták. 1759-ben Bálint Pál megyebíró azzal vádolta a megyeszékén kotormányi Sándor Péter gazdát, hogy amikor egy fizetés elmulasztása miatt zálogolni ment hozzá, szembeszállt hívatlan vendégével és dühösen szemébe mondta: „én nem adok, mert énis meg érdemleném azt a megyebíróságot, úgy mint teA megyebíró a megyeszékén követelte, hogy a sértegető gazda „kövesse meg, mint Tisztit. ”210 A XIX. század második felében és a XX. században a megválasztott megyebíró funkcióbéli megerősítéséhez püspöki jóváhagyás kellett. A megtisztelő püspöki jóváhagyó levelek a plébániára érkeztek és a plébániai iratok közé kerültek. A megyebíró teendői 1. A XVII-XVIII. században árgus szemekkel járt-kelt a megye területén. Felügyelt a rendre, az emberek erkölcsi, vallási vétségeire. Gyűjtötte a káromkodásra, ünnepszegésre, paráználkodásra és hasonló bűnökre vonatkozó adatokat, hogy azo208 M. 4. 194. 209 M. 4. 195., 274., 296., 312. 210 M. 2. 26. 113
