Kothencz Kelemen (szerk.): Sarjadó sorsok. A 8. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2011. július 14-15.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2012)
Bánkiné Molnár Erzsébet: Házak és galibák. A cigányok beilleszkedése a Jászkunság társadalom- és településszerkezetébe
A Nagykun kerület helységeiben Karcag kivételével csak kevés családnál tüntették fel a megélhetés forrását. Többeknél úgy tűnik paraszti munkából, azaz napszámos munkából szereztek némi jövedelmet. Az összeírtak között találhatók olyan fiatal fiúk, akik magyar mesternél tanultak, esetleg magyaroknál végeztek paraszti munkát. Kunszentmártonban a 17 éves Rácz Mártont magyar mesterhez adták, amint a kilencéves Lala Rozália, a 11 éves Babos Ferenc és a 18 éves Babos Pál is magyar házban szolgált. Kunhegyesen egy 12 éves és egy 16 éves fiú nevéhez csak annyit jegyeznek fel, hogy mesterségre adva, sajnos nem tudjuk hová. Kisújszálláson a 14 éves Mursa Pétert mesterségre adták, a 16 éves Farkas László nevéhez viszont beírták, hogy magyaroknál szolgál, 15 éves öccsét, Istvánt pedig mesterhez szegődtették. Magyaroknál szolgált a 18 éves Botos István is. Karcagon a 21 éves Tyukodi Zsigmond magyar ember famulusa volt, hasonlóan a 17 éves Mitzora István és a 13 éves Mitzora Ádám, a tízéves Mitzora Erzsébet szintén magyar házban szolgált. A táblázatból látható, hogy Karcagon hét családnak nem volt saját háza, ők subinquilinusok voltak, közéjük tartozott az egyetlen koldus. A többi más házában lakó zsellér azonban dolgozott, ketten napszámosok, négyen kovácsok voltak, Lázok János pedig muzsikus. Egyik kerület összeírásában sem jegyezték fel a családfőnek tekintett férfiak életkorát, a feleségeknek illetve édesanyáknak pedig még a nevüket sem említik. Kivételt képeztek azok az idős nagymamák, akik elmúltak 70 évesek és egy férfi, aki 60 éves volt. Nyilván az idősnek tartott emberekről éppen a cigányok között szokatlan életkoruk miatt tesznek említést. Az életkor megoszlása más megyékben is hasonlóan alakult. A korpiramis elemzéséből kiderül, hogy 1768-ban Pest megyében, a cigány népességben a gyermekek aránya 45,78%, a 60 éven felülieké pedig 2,21% volt.13 A cigányságot mindenütt az alacsony életkor jellemezte, nagyon fiatalon kötöttek házasságot, a nők között nem ritka 15 éves korban férjhez ment és hamarosan gyermeket szült nő. Az 1773-as összeírás jászsági adataiból - eltekintve a kivételektől - megállapítható a munkaképesek foglalkozása. A Jász kerületben 24 cigány férfi muzsikus volt, 9 kovács, a többiek napszámosok, paraszti munkát végzők, két idős nő koldulásból tartotta el magát, néhánynál csak annyit írnak, hogy mester, nem részletezik, milyen mesterséget gyakorol. Jászladányban két muzsikustársulás alakult, az egyikbe tartozott Farkas Adalbert és két társa, a másikba Bódi Sámuel és egy társa. Ok együtt laktak és együtt muzsikáltak. A muzsikus cigányok körében a zenei ismeretek néhány kivétellel apáról fiúra szálltak. Jászapátiban az apa, Rácz György valamilyen kézműves mesterségből élt, nem írják milyenből, 17 éves fia viszont muzsikus volt, amint a velük egy házban lakó Volfgang Rácz is. Itt a fiú nyilván az idősebb muzsikus rokontól tanulta a zenei ismereteket. A Kiskun kerület összeírása sajnos - amint már említettem - töredékben maradt meg, csak a családban élő gyermekek nevét és életkorát valamint a családfő nevét tartalmazza. A házra, a megélhetésre, az iskolába járásra utalás sincs. Más forrásból kiderül, hogy 1774-ben Félegyházán (Kiskunfélegyháza) 17 cigány család lakott 12 házban. Öt család tehát a más házában zsellérként élt. Ketten - Céfó János és ifj. Gondi János - földet műveltek.14 Balogh Ödön Kiskun kerületre vonatkozó kutatásaiból tudjuk, hogy Félegyházán a cigányok házvásárlását nem akadályozták. Néhányuknak sikerült földet 13 BÓDI Zsuzsanna 1994. 285-311. 14 BALOGH Ödön 1997. 37. 18
