Kothencz Kelemen (szerk.): Sarjadó sorsok. A 8. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2011. július 14-15.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2012)

Nagy Janka Teodóra: Jogi a mentalitásbeli sajátosságok a német nemzetiségek mindennapjaiban a Duna-Tisza közén

között kevés figyelem fordítódott a jogi mentalitásra, ahogyan a gazdag szokásleírások között is legfeljebb elvétve találkozunk jogszokás ismertetésekkel. Ezek között rendkívüli adatgazdagságot jelent Mattyasovszky Miklós a Duna-Tisza közére vonatkozó elemzése az öröklési szokások tekintetében.7 Az igazságügyi kormányzat támogatásával végzett, 642 járásbíróság és közjegyzőség által szolgáltatott adatokra alapozó öröklésjogi gyűjtés (1901-1904) Heves, Pest-Pilis-Solt-Kiskun, Jász-Nagykun-Szolnok, Csongrád és Bács-Bodrog megyékre vonatkozó anyagából elsődlegesen a Bács-Bodrog vármegye déli vidékén élő németek sajátos öröklési szokásait emeljük ki.

A németek esetében 45 helység szokásait vizsgálta kérdőíves módszerrel Mattyasovszky. Felhívta a figyelmet arra, hogy a bácskai németek öröklési szokásai nem követik a Dunántúli németeknél jellemző törzsöröklés szokását, azaz nem egyetlen gyermek, egy fiú örököl körükben.8 9 Mint megállapította, ebből eredően a bácskai németeknél a dunántúliaktól eltérően inkább jellemző volt a magyaroknál általános gyermekrendszer.

Az előre való gondoskodás jegyében az 1900-as évek elején a bácskai németek között az volt a jellemző, hogy a szülő már 40-50 évesen elrendezte az osztályt gyermekei között. A szokások alapján leggyakrabban az egyenlő osztály vagy a fiú ági örökösödés elvét követve. „A háztelek utca felőli másik sarkában sűrűn láthatunk apró kis házikókat, rendesen egy szobával, konyhával és éléskamrával. Ez a német »Pensionshaus«. Ide vonul nyugalomba az öreg német feleségével, ha már nem dologra valók s a vagyont gyermekeik közt felosztották. ”9 Mint említettük ezzel volt összefüggésben, hogy a bácskai sváb falvakban - a dunántúli németektől eltérően - már a XX. század elején megfigyelhető a gyermekszületés korlátozása.10 11

Kivételes volt az osztálynak az az Apatin vidékén ismert módja, hogy az örökösök egyike vette át az ingatlant, a többiek pedig az ingatlan forgalmi értéke 75-80%-ának megfelelően kerültek kifizetésre. Bács-Kulán ismét más volt a szokás: nagyobb hagyaték esetében megosztották az ingatlant a fiúk között, és csak a lányokat elégítették ki más módon. Baján ritkán ugyan, de előfordult, hogy egyetlen örökös vette át az ingatlant, és az ő kötelezettsége volt a többiek kielégítése, kifizetése. Szabadkán sajátos szokás élt: a kisebb hagyatékok esetében az ingatlant egyetlen örökös vette át a többiek kielégítésére vállalt kötelezettség mellett, a nagyobb értékű ingatlant viszont természetben megosztották.11

A leánygyermekek kielégítése az általános gyakorlatnak megfelelően általában ingatlan vagyon vagy készpénz formájában történt, és mértéke rendszerint nem haladta meg a köteles rész értékét. Bácsalmáson a Mattyasovszky-féle kérdőívre érkezett közjegyzői jelentés szerint szintén a szülők életében történő osztály jellemző a németek körében.

7 MATTYASOVSZKY Miklós 1905.; Ezt megelőzően a kérdéssel foglalkozott: BAROSS János 1901.

8 Már a Mattyasovszky gyűjtését következő generációban is előfordult a dunántúli németek között is eltérő gyakorlat. A szokásasszimiláció jegyeit mutatja, hogy Németkéren a szülők még életükben, leggyakrabban a gyermekek kiházasítását követően a vagyont osztály útján egyenlő arányban osztották fel. Azonban a házban maradó gyermek a szülők gondozásáért egy fél házrészt kap, egyébként ugyanannyit örököl, mint a többi. Viszont az elaggott szülők tartásáról minden gyermek köteles gondoskodni az általa kapott örökrész ellenében. A tartásdíj nem haladja meg a szülők rendes megélhetéséhez szükséges mértéket. - ZNAKOVSZKY József 1941. 4.

9 FRANKL István 1896. 383.

10 Varga Jenő ezek között a sváb községek között említi többek között az alábbiakat: Filipova, Hódság, Torzsa, Veprovac, Uj-Szivac, Cservenka, Uj-Verbász, Uj-Sové, Szeghegy, Kernyája, Csonopla. - VARGA Jenő 1901. 51-52.

11 MATTYASOVSZKY Miklós 1905. 342-343.

36