Kothencz Kelemen (szerk.): Sarjadó sorsok. A 8. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2011. július 14-15.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2012)
Mészáros Márta: A házi sütemények készítésének és fogyasztásának változásai Hajóson a XX. században
időszakban, a cukrász megtelepedése volt Hajóson az 1970-es évek elején. A hivatásos süteménykészítőtől csak az ünnepi édességek egy részét rendelték a hajósiak, mert amit tudtak, azt továbbra is elkészítették maguk. A nagy lakodalmak süteményeit, elsősorban a tortákat ettől az időtől azonban már a cukrász készítette. A következő évtizedben már az aprósüteményeket is nála rendelték, emellett a keresztelők és a búcsúk tortáit is. III. IDŐSZAK - A SÜTEMÉNYEK SZEREPE AZ 1980-AS ÉVEKTŐL AZ EZREDFORDULÓIG A táplálkozáskultúra újabb változása figyelhető meg az 1980-as évek közepétől. Elsősorban az új alapanyagok megjelenése, annak kínálata és minősége, valamint a konyhatechnikai eszközök fejlődése eredményezte a háztartásokban érzékelhető változást. Az újabb, korszerűbb süteménykészítési igény megteremtését ösztönözték a szép kivitelű képes szakácskönyvek, a speciális, csak édességeket ajánló gyűjtemények, a női és a gasztronómiai magazinok óriási kínálata.10 A változás Hajóson is megfigyelhető, hiszen az adatközlők idősödő, sőt a nyugdíjas kort is elérő korosztálya, akik az előző korszak újításainak meghatározói voltak, ebben a korszakban is nyitottak az újdonságokra, az egyszerűen jó megoldásokra. Az 1980-as évektől az új alapanyagok közül elsősorban a puding használata figyelhető meg, amelynek általánossá válása fokozatosan kiszorította a vajas krémeket a töltelékes süteményekből. A tésztalazító anyagoknál az élesztő és a szalagáré helyett a sütőpor válik kedveltté, míg a zsír helyett vajat, illetve margarint kezdtek használni. Az idősebb generáció tagjai a technikai újdonságok közül a kézi habverő gép használatával könnyítették meg a konyhai munkálataikat. Az alapanyagok minőségi változása számos régi sütemény készítésének egyszerűsített megoldását eredményezte. A kedvelt hájas tészta esetében, amelyet leginkább télen, disznóvágások időszakában sütöttek, az újításoknak köszönhetően a hájat vajjal vagy margarinnal helyettesítették, így egész évben készíthetővé vált a tészta. A házi krémes sütemény habos krémjéhez ebben a korszakban, szintén az újítás révén már nem tojás sárgáját és lisztet használtak, hanem azt pudinggal helyettesítették. Az igen kedvelt húzott rétes elkészítésének megkönnyítésére is kínált megoldást a fejlődő élelmiszeripar, mert a készen megvásárolható hűtött, nyers réteslapok könnyebbé tették a finom sütemény elkészítését. Többen éltek ezzel a lehetőséggel az idősebb generációból is az utóbbi években. A süteménysütési szokások harmadik időszakánál a XX. század második felében jól megfigyelhető a generációk közötti különbség és a generációváltás. Az adatközlők gyermekei az 1950-60-as években nevelkedtek, és az 1960-as évek végén, az 1970-es években alapítottak önálló családot. A lányok többsége korán elkerült otthonról, mivel városi középiskolákba küldték őket tanulni, így az ételkészítés tudományát később sajátították el, sokszor férjes asszonyként. E harmadik nemzedék az 1980-90-es években a szülei révén ismeri a hagyományos, ünnepi alkalmakkor készített sváb sült tésztákat, de nem készíti azokat, mert még él a család idősebb asszonya, aki ezeknek specialistája. Az érdeklődő, szívesen sütő leány vagy meny, újabban az unoka azonban betekintést kap a családi recepttárba, az idősebb generáció nekik igyekszik átadni a néhány megőrzött ünnepi édes tészta receptjét, készítési módját. 10 VALUCH Tibor 2007. 306-307.; BOGNÁR Anikó 2001. 312-313.; BÁTI Anikó 2010. 350-353. 59
