Kothencz Kelemen (szerk.): Sarjadó sorsok. A 8. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2011. július 14-15.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2012)
Ikotity István: Köszöntő
Kedves Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Konferencia! A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Nemzetiségi Alapítványa 1991. április 27-én rendezte az első Duna-Tisza közi nemzetiségkutató konferenciát Baján. Immáron nyolcadik alkalommal gyűlnek össze a kutatók, hogy megosszák eredményeiket egymással és minden érdeklődővel. Az eltelt húsz esztendő alatt a tanácskozások „terheit” a megálmodók, Hajdú István és Bárth János vitték a vállukon. Amikor felvetődött a mostani szimpózium megszervezésének gondolata, az a mozgatórugó vezérelte a szervezőket, hogy ne szakadjon meg ez a mára már „nagykorúvá” vált, hagyományosnak mondható konferenciasorozat. Hol is lehetne egy ilyen konferenciának nagyszerűbb helyet találni a soknemzetiségű Bajánál. A leginkább Észak-Bácskaként emlegetett Baja környéki tájon a XVII. századtól napjainkig éltek, élnek ortodox szerbek, római katolikus vallású bunyevácok, sokacok, németek, bukovinai székelyek, felvidéki magyarok, de itt él a Kalocsai Sárköz legdélibb, református többségű, kontinuus magyar népe, továbbá a környék régi gyökerű roma lakossága is. Baján, a háromévente megrendezett Duna-Tisza közi nemzetiségkutató konferencián mindig ráeszmélünk arra, mennyire fontos megismernünk a környéken élő nemzetiségek, néprajzi csoportok közötti különbségeket, a határokat. Emellett tudnunk kell azt is, mi az összekötő kapocs közöttünk. Például a folyók legalább annyira összekötik a két partján lakókat, mint amennyire szétválasztják őket. A Duna két partja, sokkal jobban hasonlít egymásra - akár az ikertestvérek -, mint bármely tőle távol levő területre. Hasonlóság nincs különbözőség nélkül. Ha megtaláljuk, ami elválaszt, akkor értjük meg igazán, hogy mi az, ami összeköt bennünket. Napjainkban zajlik a szellemi kulturális javak felértékelődése, az UNESCO szellemi kulturális örökség egyezményének köszönhetően. Nemzetiségeink sokszor még jobban őrzik kultúrájuk egy-egy szeletét, mint a többségi társadalom tagjai. A ma-gyar táncház módszer ma már az emberiség szellemi kulturális örökségének repre-zentatív listáján szerepel. Baja környékén régi múltra tekint vissza és napjainkban is nagy közösségmegtartó erővel rendelkezik a préló hagyománya. Vagy gondoljunk a kraljica-csoportok pünkösdi királynőjárására, amely a 20. század elején még elevenen élt a környéken. A népszokás felelevenítésén a Bunjevačka „zlatna grana” Kulturális Egyesület fáradozik napjainkban. Emellett számos olyan népszokást ismerünk Bajáról és vonzáskörzetéből, amelyek egykor virágoztak, napjainkra azonban már csak a nyomtatott sajtótermékek tudósítanak egykori létükről. Ilyen 5
