Kothencz Kelemen (szerk.): Sarjadó sorsok. A 8. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2011. július 14-15.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2012)
Mészáros Márta: A házi sütemények készítésének és fogyasztásának változásai Hajóson a XX. században
vetkezetben dolgozott, de a környező településekre is átjártak, ha szükséges volt. Ettől az időtől már könnyebb volt - vallották többen. A családok étkezési rendjében, a munkahelyeken töltött hétköznapok okán, a hétvégi közös étkezésekre nagyobb hangsúlyt fordítottak. Vasárnap valamint ünnepnap bőséges, többfogásos ebéd került az összegyűlt család elé az asztalra, amelyet sütemények gazdag kínálata zárt. A munkahelyeken 1960-as években ugyan is egyre gyakoribbá vált, hogy az asszonyok az otthon sütött süteményből kóstolót vittek, valamint névnapokon és egyéb összejöveteleken is igyekeztek újdonságokkal előrukkolni. Az új süteményeket hétvégén, vasárnapra megsütötték, majd hétfőn kóstolót vittek a munkahelyre, akinek ízlett, a receptet leírta és kipróbálta. A süteményeket eleinte csak azok jegyezték le papírlapokra, akik szerették volna megismerni, de később a sütemények átadása-átvétele olyan rendszerré vált, hogy már a legépelt és sokszorosított leírással kínálták az édességeket. Recepteket cseréltünk minden héten - mondták, és a hajósi asszonyok körében így számtalan süteményrecept cserélt gazdát, vált valóságos gyűjteménnyé egy-egy családban. A korábbi füzet helyett lapok sokaságán, kézzel vagy géppel írva található az egyszerű vagy érdekes, finom és különleges sütemények leírása. A háziasszonyok a lapok többségére ráírták, hogy kitől kapták, és milyen tetszést aratott, a család kedvencévé vált-e. Akár több száz receptet is őriztek így, amelyek nagy részét ki is próbálták. Az adatközlők többsége az első pillanattól saját ízlésére formálta a kapott receptet, kevesebb cukorral vagy zsiradékkal készítették egyesek, esetleg új ízesítéssel gazdagították a tésztát és a krémet. E számtalan sütemény receptjét már nem tudták fejben tartani, mint anyjuk, nagyanyjuk a saját sütési ismeretüket, sőt a leírt édességnek minden hozzávalóját kimért mennyiségben adták meg, tehát nem gondolomra kellett elkészíteni. A hajósi asszonyok az 1950-60-as évektől tehát az újdonságokra, az egyszerűen jó sütemények megismerésére, és a receptek cseréjére, gyűjtésére koncentráltak. Szinte „sütési láz” figyelhető meg az 1980-as évekig a faluban. Az egymástól kapott recepteken túl újságokban fellelt és kivágott lapok is megtalálhatóak a gyűjteményekben, illetve egy-egy jól bevált szakácskönyv, amely ötletet adott, ha újdonságra vágytak. Kedvelt volt Horváth Ilona szakácskönyve, valamint Vilma néni, Dr. Oetker és Váncza receptes gyűjteménye is. Volt olyan család, ahol az édesszájú férj vásárolt szakácskönyvet feleségének, hogy számára finom süteményeket készítsen.8 Az 1960-as évektől megfigyelhető nagyobb létbiztonság az ünnepek gazdagabb étkezését, a nagyobb reprezentációt eredményezte. Ezen időszak háziasszonyai egy hétvégén három-négyféle süteményt is készítettek, amelyek között mindig volt valami újdonság. Ünnepeken pedig több különböző tortával és öt-hat féle süteménnyel is kedveskedtek a családnak. A korábban szűkebb családi körben megtartott sorsfordulók ettől az időtől kezdve nagy eseményekké alakultak. Az unokatestvéreket és azok gyerekeit nem is kellett hívni, mert természetes volt, hogy meghívó nélkül is összejön a család — egy keresztelőre, bérmálásra, névnapokra. A születést követő keresztelőre tortát készítettek, a lábosban sütött piskótatésztát ízesített vajkrémmel töltötték meg és díszítették. Kakaós, diós torták készültek többségében e jeles alkalomra. A meghívott rokonok szintén tortát vittek a vendégségbe. A legnagyobb esemény a lakodalom volt. Az 1960-es évektől Hajóson a több száz fős lakodalmakat már nem kocsmában, hanem a kultúrházban tartották, ahol a főzőasz-8 Gazdasszonyok könyve. Háztartási tanácsadó című praktikus szakácskönyvet a megjelenés évében 1957- ben vásárolt meg a férj egy, a faluba érkező könyvkereskedőtől, ajándékba feleségének. 57
