Kothencz Kelemen (szerk.): Sarjadó sorsok. A 8. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2011. július 14-15.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2012)

Bereznai Zsuzsanna: Kulináris ízlés és mentalitás. A hajósi sváb hagyományos paraszti konyhák ízvilága

i A mártások sorában a hajósiak jellegzetes étele volt a savanyúmártás (saura Suppa, saura Soß, dicka Saurasuppa) is, melyet sváb specialitásnak tekintenek az azonos ösz­­szetevőkből készülő, széles körben ismeretes tojáslevessel szemben. Reggelire vagy va­csorára fogyasztották hagyományosan. De az is előfordul, hogy a savanyú mártást (saura Suppa) és a savanyú tojást (sauri Aeir) két különböző ételnek tekintik: a saura Suppa készülhet tojás nélkül is, a másik pedig csak tojással. Ízesítésével kapcsolatban az az elvárás, hogy savanykás és édes is legyen egyszerre, egy kis cukrot és egy kis ecetet is tesznek bele: Az úgy jó, a saura Suppa, hogy édeskés-savanykás (siaß-saur), édes is meg savanykás is. Teszünk rá egy kis pirospaprikát, de csak olyan sárgás legyen. A hajósi sváb konyha ugyancsak közkedvelt alapétele a dinsztelt káposztasaláta, a dinsztelt savanyú káposzta. Az édeskáposzta-főzeléket pedig mindig krumplival össze­vágva főzték, egy babérlevéllel, pár szem köménymaggal. A savanyúkáposzta-főzeléket (Kraut, saurs dick Kraut) több változatban is készítették. A Kraut nevű étel mindig főze­léket jelentett, ugyanis káposztalevest sohasem főztek, nem szerették. A legegyszerűbb változata az volt, amikor a savanyított káposztát feltették főni, benne füstölt oldalas, csí­kokra vágott tokaszalonna. Ha megfőtt, jó sűrűre berántották hagymás-lisztes rántással, s kenyérrel ették. A XX. század közepéig töltött káposzta nem készült minden háznál - a disznótoros vacsora, a karácsonyi és a lakodalmi asztal később elmaradhatatlan fogását a magyaroktól vették át. A lecsót is a magyaroktól tanulták, de már a XX. század elején is speciális, saját ízlésüknek megfelelő változatban készítették. Itt a krumplis lecsó különféle változata volt népszerű. Egyes családoknál több volt benne a krumpli, mint a lecsó alapanyagai. Amikor megfőtt a krumplis lecsó, a tetejére ráütöttek néhány egészben hagyott tojást, majd lefödve a tojást a párában megfőzték. Más háznál csak néhány szem kockára vágott krumplit adtak hozzá. A hajósi gazdasszony szombatonként általában paprikás krumplit főzött, mert a heti száraz kenyérnek szombaton el kellett fogynia, azzal tunkolták a paprikás krumplit. Ha nem tettek hozzá kolbászt, akkor a lecsóhoz hasonlóan a főzés végén tojást ütöttek bele. A hajósi svábok kedvelt étele a kemencében sütött tepszikrumpli, a tepsis krumpli, a disznóvágás készítményeivel együtt sütve: kolbásszal, hurkával, húsdarabokkal, a kari­kára vagy hosszúkás darabokra vágott krumplival. TÉSZTA ÉS SÜTEMÉNY (LETSCHLA AND BACHARAIA f A hajósi svábok sokat megőriztek egykori hazájuk jellegzetes tésztaételeiből. Nem véletlenül, hiszen a németeknél sokféle tészta, gombóc, fánk, palacsinta és morzsa kerül az asztalra. A különféle hozzávalókból gyúrt gombócok régóta fontos részét képezik az európai étkezési kultúrának, de a középkorban még nem volt krumplis gombóc - a burgonya felhasználása csak háromszáz éve terjedt el Európában. Érdekes módon az alföldi és dunántúli sváb településeken - még a szomszédos Nemesnádudvaron is - népszerű gőz­gombócnak (Dampßinedl) nincs hagyománya Hajóson. Itt főleg szilvával, szilvalekvárral vagy meggyel töltött krumpligombócot fogyasztottak, melyhez nudlit (Schupfnudl) is főztek, s pirított kenyérmorzsában megforgatva, cukrozva kínálták. 5 BEREZNAI Zsuzsanna 2004/b. 425-444. 48

Next

/
Oldalképek
Tartalom