Kothencz Kelemen (szerk.): Sarjadó sorsok. A 8. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2011. július 14-15.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2012)
Székelnyé Kőrösi Ilona: A cigányság a helyi társadalomban - XX. századi tendenciák
A XIX-XX. század fordulóján a cigány népesség nagyságának, pontos létszámának megállapítása, és a helyi közigazgatási szervek számára sok gondot jelentő kóbor cigányok letelepítése volt a célkitűzés. Az I. világháború idején a cigány férfiakat is besorozták katonának, az ekkor készült nyilvántartások éppen ezt a célt szolgálták. Kísérletet tettek a kóbor cigányok öszszeírására is. (Ugrón Gábor 1917-ben megjelent rendelete a nyilvántartásba vételről és a hadisegélyről a kóbor cigányok életének egy érdekes mozzanatára is utalt: szokásuk volt, hogy csekély értékeiket zálogba helyezték vándorlásaik idejére. A tapasztalat szerint a biztonságba helyezett tárgyak között gyakran akadtak olyanok, amelyek az életmódra és babonás szokásokra is utaltak. Ezeknek jelentős anyagi értéke nem volt, de néprajzi és művelődéstörténeti jelentőségük miatt felhívták a hatóságokat ezeknek a tudomány számára való megszerzésére. A felhívás eredményéről sajnos nincsenek adataink.) Míg a századforduló éveiben inkább az asszimilációs törekvések érvényesültek, a két világháború közti időszakot a diszkrimináció jellemezte, 1944-ben pedig a cigányságot is érintette a holocaust. A XX. század egyik - ma már kevéssé ismert - politikusa és agrárgazdasági írója, Gesztelyi Nagy László tízévi kutatómunkája alapján fogalmazta meg azokat a problémákat, amelyek a települések lakossága és a helyi cigányság között jelentkeztek. Megállapításai szerint a cigánysággal kapcsolatos jószándékú intézkedések, akciók és adományok nem használtak, a cigányság ötszáz éven keresztül nem tudott beilleszkedni és hasznos, munkavégző állampolgárrá válni. Az állam, a helyhatóságok és a lakosság megterhelő költségvetési kiadásai és kárai között sorolta fel a következőket: túlszaporodás, menhelyek fenntartása, higiénia hiánya, tbc és más betegségek, gyógyszerköltség, mezőgazdasági termények lopása.11 A szocializmus évtizedeiben látszólag megoldódott a cigányság problémája, a deklarált jogegyenlőség, a munkahelyteremtések és lakásépítési akciók lehetőségével. (1961-ben MSZMP határozat szólt a cigányság helyzetének, életkörülményeinek javításáról.) A cigánytelepeket, putrilakásokat folyamatosan felszámolták, és akár erőszakkal is beköltöztették a települések belterületeire. Ezekkel a jószándékú intézkedésekkel kétségtelenül javult a cigányság helyzete, emelkedett az életszínvonal, másrészt viszont ezek az akciók asszimilációs törekvést hordoztak. Ugyanakkor korábban nem tapasztalható etnikai feszültségeket is elindítottak. Ahová olyan cigány családok költöztek, akik a környezetük kulturáltságát nem tudták átvenni, ott az ingatlanok, lakóházak értéke csökkent, és sok más tényező mellett ez is egyik oka volt a falvakból való menekülésnek. A szocialista építőmunka egyik sikereként elkönyvelt cigányprogramok egy káros szemléletet is megerősítettek. A csoportos lakásépítéseknél nem vonták be az érintetteket, kész házakat kaptak saját munka nélkül, ekkortájt honosodott meg a „jár” kifejezés. Újabb korszakhatárnak tekinthető a rendszerváltás, amelynek egyik vesztese számos munkahely megszűnése és az alulképzettség miatt kétségtelenül a cigányság. Ugyanakkor - a demokratikus intézményrendszer, és az Európában egyedülálló 1993. évi törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól - új távlatokat is nyitott számukra. 11 Gesztelyi Nagy Lászlót (1890-1950) nézetei miatt a kecskeméti népbíróság másfél évi börtönre ítélte, 1947- ben szabadult. Korábban jeles agrárközgazdász, lapszerkesztő, a Duna-Tisza közi Mezőgazdasági Kamara vezetője. Népfőiskolát, mintagyümölcsöst, kertmunkásképző iskolát létesített, parlamenti képviselő volt (Magyar Elet Pártja). 30
