Kothencz Kelemen (szerk.): Sarjadó sorsok. A 8. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2011. július 14-15.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2012)
Szojka Emese: Fülep Lajos néprajzi gyűjteményének gyarapodása Baján 1922-1927
sorolható.26 Fülep Lajos, aki bár Baján meglehetős zárkózottságban élt, a várost megmozgató képzőművészeti eseményeket azonban figyelemmel kísérte.27 Éber Sándorral, a város közéletében vezető szerepet játszó művésszel nemcsak a festészet, de a tanítás révén is kapcsolatban állt. Ezekben az években ugyanis Fülep tartotta a vallásórákat a bajai középiskolákban.28 Személyes ismeretségük bizonyítéka Éber Fülepről készített portréja, amely a családi képtár ma is jelentős, dokumentum értékű festménye.29 Baján a népi kultúra rangját megbecsülő, értékeit felismerő az oktatásban is továbbadható környezet, nem utolsó sorban maga a népi kultúra sokféle árnyalatában bővelkedő vidéke tovább inspirálta Fülepet néprajzi tárgyakat gyűjtő hajlamában. Ugyanakkor ő is tevékenyen vett részt a paraszti műveltség, különösen a népdalok a magyar nótától elváló, önálló műfajként meghatározható területének megismertetésében. 1925-ben a Független Magyarság helyi orgánuma részéletes riportban számolt be a „bajai református egyház nagynevű lelkészéinek a magyar népdalokról tartott előadásáról. Válogatásában kuruc bujdosóénekek mellett somogyi pásztornóták, betyárdalok és szerelmi énekek szerepeltek. A vele készített interjúból kitűnik Fülep széleskörű néprajzi műveltsége. Nemcsak a népdalok történeti rétegeit, de a folklórgyűjtés tudománytörténetét, Vikár és Bartók munkásságát is jól ismerte. Előadásának fő célja az volt, hogy a városi intelligenciát rávezesse különbséget tenni az „álnépi”, a népies ízű műdal és a falusi helyszíneken gyűjtött „igazi”, autentikus népdal között. A bemutatott zenei anyag segítségével irányította a hallgatóság figyelmét a „nép értékeinek megbecsülésére”, és „az ismeretlenül a nép száján keletkezett” dalok által megismerni „önmagunkat, a magyar népet, a magyar nép természetrajzát, jellegzetes tulajdonságait, etnográfiai értékeit”.30 Fülep bajai előadásában falun szerzett, közvetlenül átélt zenei élményekre is támaszkodhatott. Erre a Medinán történt eset idézhető, amikor a lakodalomban, éjfél után „hátul az istállóban rátaláltam az öregek társaságára ... az istállólámpa félhomályában, az asztal körül hosszú, ősz hajú vének ültek, beszélgettek, iddogáltak, pipáztak, az akkori szokás szerint télen is ümögben, gatyában ... közéjük telepedtem. Noha még fiatal valék, összemelegedtünk. Nótára igyekeztem fogni őket, sehogyse akarództak. Akkor aztán a már próbált és mindég bevált módon elkezdtem danolni, minden nótárul kérdezve: Elát ezt ismerik-e? - Persze nem maradhattak szégyenbe, végül vetélkedve danolták egyik nótát a másik után, azon a gyönyörű módon, ahogy csak a régi öregek tudták ... úgy nekibuzdultunk, hogy a középen körbeállva, egymás vállát, nyakát átölelve összekapaszkodtunk, és danoltunk ... és körbe táncoltunk rá”.31 A késői visszaemlékezés sorai arról vallanak, hogy Fülep népi kultúráról alkotott felfogása nem csak könyvekből, lejegyzett gyűjtésekből, hanem életszerű helyzetekből is táplálkozott, amelyekben a szépen megmunkált tárgyak mellet még sok egyéb érték, a dal, a zene, a tánc, a közösségi érzés együttese alkotott mélyen gyökerező sajátos műveltséget. Gyűjteményének alakulástörténetét tovább követve megállapítható, hogy a bogyiszlói tárgyakkal megvetett sárközi jelleg a későbbiekben még tovább erősödött. A gyűjtő figyelme az etnikai, vallási és műveltségi alapon rétegzett, egymástól elkülönülő néprajzi csoportokat alkotó kistáji környezetben egyre inkább a református magyar falvak tár-26 KOVÁCS Zita 1999. 6. 27 TÍMÁR Árpád (szerk.) 1988. 302. 28 F. CSANAK Dóra (szerk.) 1992. 166. 29 BODNÁR Éva 1965. 25. 30 SZAULICH Antal 1985. 31-34. 31 SÁROSI Bálint 1985. 206-208. 184
