Kothencz Kelemen (szerk.): Sarjadó sorsok. A 8. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2011. július 14-15.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2012)

Szojka Emese: Fülep Lajos néprajzi gyűjteményének gyarapodása Baján 1922-1927

fontos, a tárgyak megszerzésének helyére, idejére vonatkozó alapvető információkat tartalmaz.11

A gyűjteményt összetételét vizsgálva, a tárgyak négy nagyobb műfaji csoportba rendezhetők.

Legnagyobb számban cserépedényeket találunk. Falra akasztható dísztányérok, jelentősebb része fazekasáru, kisebb hányada népies stílusban készült gyári keménycserép, illetve további díszedényféleségek (bokályok, korsók, kancsók) és mindennapi használatra szánt főző- és tárolóedény is akad közöttük (fazék, fedő, stb).

Értékesek még a gyűjtemény népi bútorai. Az asztal és az ágy kivételével szinte minden fontosabb népi forma képviselt: ácsolt és festett ládák, tálassal kombinált fogasok, tékák, sarokpad és néhány deszkatámlás szék. A gyűjteményen belül a díszített tojások és a sárközi gyermekrajzok alkotnak külön kis kollekciót. Továbbá néhány míves faragású emléktárgy, szerelmi ajándékok kisebb csoportja (sulykolófa, rokkaszegek, rokkapálcák) és más apróságok (kolomp, furulya) egészítik ki a hagyatékot.

Nem kerültek múzeumba a gyűjtemény népi eredetű, illetve népies stílusban szövött gyapjúszőnyegei valamint a díszes öltözetelemekből és hímzésdarabokból álló textíliák. A lakásban maradt tárgyak teljes körét csak a védés idején felvett jegyzékből ismerjük.

A gyűjtemény idő- és térbeli szerveződése, kialakulásának és gyarapodásának története egyes tárgyainak földrajzi meghatározásával követhető nyomon. A tárgyak készítő vagy feltételezhető származási helyben meghatározható lokalitása a Fülep-gyűjtemény esetében - mint ahogy látni fogjuk -, szoros kapcsolatban áll a gyűjtő életútjának különböző szakaszaival, pályájának egy-egy korszakátjelző helyszínével. A gyűjteményen belül e rendező elv szerint több földrajzi kör s ennek nagyjából megfeleltethető időréteg különíthető el.

Az első szerzemények a kelim technikával szövött torontáli gyapjúszőnyegek és a finom szövetű szádakendők valamint egy aranyszállal hímzett szerb férfiing lehettek. Ezek még Fülep gyermek- és ifjúkorához, a Torontál megyei Nagybecskerekhez köthetők, ahol életének ezt a szakaszát. A gyűjtemény legkorábbi darabjai innen és a környékbeli szerb falvakból, köztük a népi szőtteseiről híres Melencéről származnak. A védési tárgyjegyzék adatai arról is tájékoztatnak, hogy Fülep a szádakendőket, a peskíreket 1902-körül, tehát érettségiző diákként vásárolta a nagybecskereki piacon. A gyapjúból szőtt torontáli szőnyegek pedig a város szövőüzemében készülhettek, ahol a tervező és irányító Streitmann Antal volt, aki Fülep rajztanára volt a piarista gimnáziumban.11 12 Streitmann Antal a századforduló sokféle kulturális missziót ellátó művész rajztanár típusához, a Huszka József nevével fémjelezhető generációhoz tartozott13. Festő is volt, képeit kiállításokon mutatta be, barátai között neves, országos hírű festőket találhatunk és a népi szőnyegszövést megújító tervező iparművészek is kapcsolatban álltak vele.14 Tevékeny élete példaként állt diákjai előtt. Fülep első, a helybeli újságban megjelent lelkes hangú cikkeiben többször is hírt adott tanárának a rajzoktatásban kifejtett újszerű pedagógiai módszereiről, elméletileg/szakmailag megalapozott, a gyakorlatba

11 Ez a lista tartalmazza Fülep budai házában, a Széher úti, egykori Dohnányi villában maradt, illetve később magánkézbe került tárgyak leírását is: NM EAD Nyilvántartási Osztály Iratanyaga: 1/F-E. Védett gyűjtemények III. 5. doboz.

12 NÉMETH Ferenc 1993.51.

13 NÉMETH Ferenc 2000.46.

14 NÉMETH Ferenc 1993.34.

181