Kothencz Kelemen (szerk.): Sarjadó sorsok. A 8. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2011. július 14-15.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2012)
Kustár Rozália: Bácskai németek Érsekhartán
FODOR FERENC A FŰSZERPAPRIKA TERMESZTÉSE MARTONOSON ÉS KÖRNYÉKÉN Martonos község Szegedtől délre néhány kilométerre fekszik a Tisza jobb partján.1 Ez a közelség meghatározó volt a paprikatermesztés szempontjából. Talán ennek is köszönhető, hogy a martonosiak még ma is azt állítják, hogy nem a horgosiak, hanem a saját őseik voltak a fűszerpaprika termelés meghonosítói a vidéken.1 2 Az adatközlők visszaemlékezése szerint az első paprikatermelő családok Röszkéről érkeztek a településre 1912-ben. „Szegedi földről, azok hozták be a paprikatermesztést. Öt család települt be. Galgóczi, Sebők, Tombác, Mikó, Sárkány. A szögénység léhajtotta őket ide. Fél-, égy láncon termeltek csak paprikát. Építőitek szárítót, mög hasították, csipödték, kis darálókkal őrölték. Sokáig törték a paprikát nagyobb szöműre. Asztán lőtt Horgoson paprika. Egyik nagynéném vissza is mönt Röszkére. Hordták vissza a paprikát, körösztül a határon. Még a zsebükbe is paprika volt,”3 Mások szerint először Sebők András termelte a paprikát, kinek öt fia volt. Először két-három mérést termeltek. Ezután fokozatosan növelték a terület nagyságát.4 A horgosi gyűjtések viszont korábbra teszik a paprikatermesztés kezdetét. Klamár Zoltán szerint: „A horgosi nagyüzemi termesztést Ördög István kezdte, aki már 1915- ben 20 holdon termelte a fűszernövényt. Kisebb mennyiségben a Bende, Engi, Szántó és Geletta család is termelt paprikát.”5 A termelés e korai szakaszáról ezen kívül nem sokat tudunk. Feltételezhető azonban, hogy semmivel sem különbözött a szegedi hagyományoktól, mivel ahhoz közvetlenül kapcsolódott. A hagyományos feldolgozási technológiát folytatták a későbbiekben is. A termelés azonban bővült, mivel a második világháború után: „Akinek volt annyi ereje, hogy ültetőit égy hold paprikát, az abból kiárulta a föld árát. ” Nem csoda tehát, hogy „szinte minden második ház hasított.” Kanizsáról, Kresnyevácról, Adorjánról jártak hasítani - nyilatkozták az adatközlők.6 Martonoson még az 1960-as években is hasítottak. Saját fogyasztásra szánt paprikát állítólag még ma is hasítanak és csipednek. Sokan még ma is fúróval ültetnek. Palántáláskor összefogtak, de napszámosokat is alkalmaztak. „Akkor még négykézláb ültettünk, három hétig is ültettem fúróval” - nyilatkozta László Mária.7 PALÁNTANEVELÉS A fólia megjelenéséig trágyatalpas melegágyba vetették a magot. Ezt a módszert ma már kevesen alkalmazzák. A palántát a kertben, fóliasátrakban nevelik. A területet ősszel 1 A község történetéről lásd: BÁLINT Sándor 1976., KLAMÁR Zoltán 2005/b. 2 A szegedi fűszerpaprika termesztésének történetéről, munkamódszereiről, a termelő körzetek kialakulásáról Bálint Sándor tanulmányaiból tájékozódhattunk. BÁLINT Sándor 1959., 1962. 3 Holló Ferenc (1940), Holló Rozália (1939) 4 László Mária (1945) Egy kát. hold föld (1600 négyszögöl) 16 mérés. Egy lánc föld 22 mérés. 5 KLAMÁR Zoltán 2005/a. 70. 6 László Mihály (1945) 7 László Mária (1945) 159
