Kothencz Kelemen (szerk.): Sarjadó sorsok. A 8. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2011. július 14-15.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2012)
Csorba Béla: Német-magyar sorsközösség a járeki haláltáborban (1944-1946)
1 1944 decemberében a partizán hatóság összeírása alapján Csurogon még közel 2 400, Zsablyán pedig még közel 1 500 magyar élt, tegyük hozzá, teljes rettenetben és megfélemlítettségen. 1945. január 23-án, farkasordító hidegben, ezt a tömeget indították gyalogmenetben Járek - magyar nevén Tiszaistvánfalva - felé. Mozsor magyar lakosságának deportálására márciusban került sor. Az első - a neve alapján - magyar vagy magyar-német családból származó áldozat egy öregasszony, a 78 éves újfutaki özvegy Orbán Éva, 1944 karácsonya után két nappal bekövetkezett halálának oka, mint az idősek közül az első hónapokban a legtöbbnek „staračka slabost”, végelgyengülés, a magyarok közül őt Esztergomi Mária 67 éves háziasszony követi majd Osóvéról, apja Esztergomi János, anyja Majzel Ilona. Január 12-én azután a haláltábor elpusztítja az első magyar csecsemőt is (őt még 86 magyar kisgyerek követi majd a későbbi hónapokban a járeki kriptákba és frissen ásott tömegsírokba vezető úton). Neve Novák Józsika, római katolikus, meghalt négy hónapos korában bélhurutban, anyja Novák Verona. Sem apja nevét, sem édesanyja származási helyét nem tüntették fel. Neve és vallása alapján temerini lehetett. A kíméletlen bánásmód és a teljesen kilátástalan helyzet okozta pszichikai megterhelést nem mindenki volt képes elviselni: a rabszolgaságból, a testi-lelki kiszolgáltatottságból sokan az öngyilkosságot látták az egyetlen kivezető útnak, közöttük egy 47 éves zsablyai magyar asszony, Varnyu Sándorné született Buderka Erzsébet. A magyartalanításra ítélt Sajkás-vidéki falvak felnőtt lakosait a partizánok gyalogszerrel hajtották Járekra, a gyerekeket viszont kíméletből -, hogy micsoda ördögi kímélet volt ez, azt ma már tudjuk - szekerekre és vonatra rakták. Azt nem tudom, hogy a négy éves Varga Manci (így van a neve beírva), Varga Péter és Mandity Jelena gyermeke milyen járművön utazhatott Csurogtól a haláltáborig, január 23-án délután 5 órakor azonban már halott volt. Két nap múlva őt követte Tamás József egyhónapos, Tamás Mihály és Bába Mária gyermeke, Túró Imre, Túró Frigyes és Vida Mária 15 éves fiúgyermeke Kucoráról, majd a zsablyai születésű Gálik Juliska, 2 hónapos, azután - már februárban- Horvát Antal hét hónapos, Csikó Mária 7 éves, Fuszko Ferenc hat hónapos - valamenynyien Csurogról. De a többi táborlakó gyermek helyzete sem volt jobb, németet, magyart egyaránt találunk az áldozatok között: Fraj Borde (nyilván Frei Georg) újpalánkai szülők gyermeke három hónapos, amikor február 7-án meghal az „általános gyöngeség”-től, az újvidéki Šoc Anka picinye, Matild mindössze 25 napos, a római katolikus vallású, palánkai Borics Máriának Magdaléna nevű lánykája hat hónapos. Zord, embertelen, a náci haláltáborokéhoz hasonló világ uralkodott Járekon, s január 23-ig - amíg a csurogiak, majd a zsablyaiak megérkeztek - a zömmel német táborlakók közül már közel 140-en elpusztultak, február végéig pedig még több mint kilencvenen. Persze mindez elenyészik a későbbi - járványok és éhínség által több ezresre növekvő - pusztulás apokaliptikus méreteihez képest. A magyarok többsége viszonylag rövid ideig — 1945 májusáig, júniusáig - sínylődik a haláltáborban, ezt követően különféle munkatáborokba, legtöbbjüket a szépligeti és a wekerlefalvai táborba irányítják át őket, ahol az életkörülmények már elviselhetőbbek, mint Járekon, s ezáltal kimenekülnek a járványos betegségek és az éhezés embertelen poklából, amely éppen 1945 nyarán kezdi százával elnyelni áldozatait. 146
