Kothencz Kelemen (szerk.): Sarjadó sorsok. A 8. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2011. július 14-15.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2012)

Bárth János: A Baja környéki katolikus délszlávok szlavóniai és szerémségi kapcsolatai

A SVINYARÁCZI KALAND

1835 tavaszán több dusnoki család útra kelt déli irányba, és a Vukovár melletti Svinyaracz faluba költözött.8 A délre távozók elhatározásában bizonyára személyes kapcsolatok és a jobb életlehetőségekről szárnyra kapott hírek játszottak szerepet.

Az eset a visszafelé irányuló migráció jó példájának tekinthető. A Kalocsai Káptalani Levéltárban fennmaradt néhány Svinyaráczra települő család 1835. évi házeladási szerződése. A dusnoki úriszéki perekben is többször emlegették a Svinyaráczra távozottakat.

Azok a Svinyaráczra költözők, akinek Dusnokon volt némi úrbéri vonatkozású ingatlan vagyonuk, 1835-ben a földesúr jóváhagyásával eladták házukat és 1/8 telküket. A hét fennmaradt házeladási szerződésből látható, hogy 3 családfő: Hodovány Márton, Koprivanácz Kiss Mihály és Mátéka József házas zsellérnek számított. 4 családfő: Szitár József, Droblyen Gergely, Eleki Mihály és Péjó Ifiú György az 1/8 telkes jobbágyok közül került ki.

Valószínűleg nem csak hét család költözött el Dusnokról 1835-ben, hanem jóval több. A többi útra kelőnek azonban nem volt eladnivaló ingatlana, és így különösebb adminisztráció nélkül kiszakadhatott a kalocsai új káptalani uradalom kötelékéből. Ilyen költözködők voltak a Dusnokon apjuk gazdaságában, nagycsaládjában tevékenykedő fiatal házaspárok. Az ő távozásuknak alig maradt nyoma az írott forrásokban.

Az 1835 és 1848 közötti évek családi perei, osztozkodásai során sokszor emlegették azokat a családtagokat, rokonokat, akik Svinyaráczra távoztak. így a költözködők fentebb elkezdett sora gyarapítható még Tóth Márton, Pintér György, Kapitány Ignác és Karászi Anna nevével. Az utóbbi asszony svinyaráczi lakos létére harcosan pereskedett a kalocsai úriszék előtt dusnoki apai örökségéért.

A Vukovár környékén fekvő Svinyarácz (Svinjarevci) falunak 1910-ben 865 lakosa volt. Ebből horvátnak számított 361, németnek 349, magyarnak 128, szerbnek 25. A lakosok nagy többsége a római katolikus vallást követte.9

Ajánlom horvátul is tudó fiatal kutatóknak, hogy menjenek el a ma is létező Svinyaráczra. Végezzenek ott néprajzi kutatást. Keressék a 175 évvel ezelőtti dusnoki „emigránsok” emlékét, utódait. A népi kultúrában próbálják fellelni a „dusnokiság” nyomait. Kutatásuk eredményeként kiváló tanulmányt írhatnak.

8 A svinyaráczi kitelepülés lefolyásáról és forrásairól: BÁRTH János 2010. 99-101.

9 NÉPSZ. 1912.474-475.

10