Rosta Szabolcs szerk.: Kun-kép - A magyarországi kunok hagyatéka (Kiskunfélegyháza, 2009)

Pálóczi Horváth András: Településtörténeti kutatások a középkori kun szállásterületen

„KUN-KEP" A MAGYARORSZAGI KUNOK HAGYATÉKA törvénynapon Kevit kun jogú községnek minősítik. Az egri püspököt kérése ellenére nem helyezték vissza földesúri jogaiba. 2 6 Természetesen arra is van példa, hogy a kun bir­tokba került magyar falvak, mint nemesi birtokok nem kerültek be a kun székszervezetbe. 1 ) Hegyesbor faluban 1400-ban Karchagh fia Péter fiai, Bortohma és Szentfábiánsebestyénszállása descensusokból való kapitányok és rokonaik sze­reznek részbirtokot. 2 7 2) A hatházi Scybes kun fiai 1352-ben Kenderesen vásároltak birtokot, ott templomot és három udvarházat is építettek, azon­ban hosszú pereskedés után a birtokot 1405-ben vissza kellett adniuk a Bői nemeseknek. 2 8 3) Pó a Váradi Regestrumban említett Árpád-kori falu, területe a 14. században került kun birtokba, rajta két település alakult, Kispó és Nagypó. 1392-ben László nagypói kun kapitány fia János engedélyt nyert Mária királynőtől arra, hogy nagypói szállá­sára jobbágyokat telepítsen, akik fölött ő maga ítélkezhet nemesek módjára, nem saját kun bíráik. Kispó és Nagypó nem került be Kolbáz-szék szer­vezetébe."' 4) Csunegyháza, más néven Szentta­más a 14. század végén egy kun nemes család legalább 10 szállásból álló birtokának központja, melyek közül több bekerült Kolbáz-szék szerveze­tébe, de a központi szálláshely nem. 311 1558-ban 25 község tartozott Kolbáz-székhez. 1 1 A tizenötéves háború után 1618-ban 22-re, majd 1629-ben 20-ra csökkent a székhez tartozó falvak száma (és nem is mindegyik volt lakott), annak ellenére, hogy időközben Túrkeve és Kunhegyes is kun jogú hely lett.' 2 1647-ben 15 lakott faluról tudunk." A falvak számának 17. századi csökke­2 6 SZENTPÉTERY 1923-1943,1. 386. ( 1267. sz. regeszta); II/l. 122. (2123. sz. regeszta); GYÁRFÁS 1870-1885, II. 410.; GYÖRFFY 1963-1998, III. 82., 86.; GYÁRFÁS 1870-1885, III. 525-526., IV. 143., 193., 197., 201., 206-209., 218. 2 7 DL. 92171. MÁLYUSZ 1951-1958. II. 2 8 GYÁRFÁS 1870-1885, III. 540-548. 2 9 KARÁCSONYI-BOROVSZKY 1903, 333.; GYÖRFFY 1990, 295.; MÁLYUSZ 1951-1958,1. 280. (2569. sz. regeszta); TÓTH T. 1980, 461. 3 0 GYÁRFÁS 1870-1885, 111. 525-526., 548-549.; GYÖRFFY GY 1990,294. 3 1 GYÁRFÁS 1870-1885, IV. 61. 3 2 GYÁRFÁS 1870-1885, IV. 197., 205. 3 3 GYÁRFÁS 1870-1885, IV. 240. nése tükrözi a falupusztásodás folyamatát. 3 4 A török elleni felszabadító háborúk vidékünket is súlyosan érintették. Az 1699. évi Pentz-féle kama­rai összeírás a Nagykun Kerületben egyedül Karcagújszálláson talált állandó lakosokat: 70 családfőt vettek fel a névsorba, ezen kívül a tatár rabságból újonnan érkezett 8 családfőről tudunk. A 78 családfő közül 30 vallotta magát helybelinek — Asszonyszálláson, Bócsán, Ködszálláson, Orgon­daszentmiklóson levő birtokosok voltak —, a többi 48 család peregrinus volt, részben tiszántúli közsé­gekből, részben távolabbi helyekről érkeztek. Kunmadarasra éppen az összeírás idején érkezett haza 30 gazda, akiket még nem vettek névsorba. 3" A fenti adatokból is láthattuk, hogy a 14-15. szá­zadban a kunok „nemesei és urai" közül többen meglehetős tőkeerővel rendelkeztek, birtokokat vásároltak és sikeres gazdálkodásba kezdtek újon­nan szerzett birtokaikon. Ezt a gazdasági és de­mográfiai expanziót tükrözi, hogy a nemzetségi szállásterületen kívül is megjelentek kun birtoko­sok, s a korábbi magyar falvak közül az idők fo­lyamán több is kun jogú hellyé vált. Ezek a törekvések több ízben a szomszédok ellen­állásába ütköztek. 1506-ban határper folyt az asz­szonyszállási és karcagújszállási kunok és a nagy­váradi püspök ládányi jobbágyai között a közösen használt Szentágota puszta ügyében. Szentágota pusztán müveit és nem müveit szántóföldek és legelők voltak. A kiküldött királyi ítélőmesterek az állandó viszálykodás miatt úgy döntöttek, hogy az illető földet kettéosztották a Hortobágy vizén való halászattal együtt. 6 1521-ben az asszonyszállási királyi kunok ugyancsak Szentágota puszta miatt állnak vitában a nádudvari nemesekkel.' Hossza­dalmas határvita volt Kenderes és a szomszédos kun szállások, Kakat és Turgonypéterszállása között. A nevezett birtokok között Mátyás király emeltetett határjeleket, de már II. Ulászló alatt a felek kölcsönösen megsértették a mesgyéket és egymás földjeit használták. 1521-ben Báthori István nádor új határjelek kitűzésével vélte elin­tézni a vitát. A nádor a kenderesiek javára ítélke­3 4 PÁLÓCZI HORVÁTH 2002b, 51. 3 5 KISS 1979, 19-29., 212-217. 3 6 GYÁRFÁS 1870-1885, III. 722-725. 3 7 GYÁRFÁS 1870-1885. III. 749-753. 222

Next

/
Oldalképek
Tartalom