Rosta Szabolcs szerk.: Kun-kép - A magyarországi kunok hagyatéka (Kiskunfélegyháza, 2009)
Hatházi Gábor: A déli Kiskunság 14-15. századi kincsleletei és azok lehetséges kun vonatkozásai
I1AT11ÁZ1 G ABOR: A DÉLI KISKUNSÁG 14-15. SZÁZADI K1NCSLELETE1 ÉS AZOK LEHETSÉGES KUN VONATKOZÁSAI ezüstmennyisége sem, mely legfeljebb XA ezüst márkát, megközelítően további 1 Ft értéket tehetett ki. A fehértói kincs aranyozott ezüstcsészébe rejtett ékszereinek minősége és mennyisége első pillantásra azt látszik sejtetni, hogy tulajdonosainak anyagi-társadalmi háttere nagyságrendileg fölülmúlta a bodoglári lelet gazdáéit. A csésze és az ékszerek összsúlya ugyan eléri a 400 g-ot, azonban ez kb. 1,5-1,7 márka ezüstnek, mintegy 6-6,5 arany Ft-nak felel csak meg, miközben azonban kísérő pénzekről nem tudunk. Amennyiben figyelembe vesszük a veretek finom kidolgozását és dús aranyozását, hozzáadva az előállítási díját is, ez az érték akkor sem szárnyalhatta jelentősen túl a bodoglári kincs tulajdonosainak gazdasági erejét. E képet valamennyire árnyalhatja az oklevél hitelesítésére ténylegesen alkalmas öntött-vésett pecsétgyűrűk jelenléte, megengedve, hogy a kincsnek köze lehet Fejértó szállás kapitányi családjához. 6 6 Végeredményben igen hasonló képet mutat a kelebiai kincs is. Finom kidolgozású, sokszor dúsan aranyozott, ugyanakkor gyakran sérült, Bertrandon de La Brocquiére lovag, II. Fülöp burgundi herceg tanácsosa és asztalnok mestere 1433-ban Magyarországon átutazván Szeged piacáról külön is feljegyezte, hogy ott rendkívül olcsón, 10 Ft-ért lehet hátaslóhoz jutni, ezzel szemben a pesti piacon az ár már ennek a kétszerese. BLAZOVICH 1994, 246247. 6 6 A Sinka mesterrel kapcsolatba hozott kincs értéke kapcsán utalok vissza arra, hogy a lovag — egyedül 1314-ben — legalább 1000 márka (azaz 4000 arany Ft!) részesedést élvezett a sóvári sókút hasznából (v.o. 9.j). A kincslelet elrejtése körüli idők lovagi költségének néhány tétele is sokatmondó: 1389-ben egyetlen kard ára 6 arany Ft, 1399-ben a fegyverkovács 25 Ftot számolt egy lovagi páncélzatért. 1398-ban Gersei Pető János lovag hadba vonulása alatt egyik fegyverhordozója tolvajjá lett, s megszökött. Urának lovagi felszereléséből magával vitt egy teljes fegyverzetet, 3 jó lovat, 6 ökröt, és további 50 arany Ft-ot, melyet a hadjárat úti céljaira szántak. KURCZ 1988, 84-85. 1429-ben értesülünk Tamás nyitrai molnármester kincseiről, melyeket — lelki üdve érdekében — a pálosok Keresztelő Szent János kolostorára hagyományozott. Dl 12045. E javak összetétele és mennyisége sok tekintetben orientáló: egy ezüst kereszt (ezüstláncon), 51 kis és széles gomb, 12 csengettyüforma aranyozott ezüstgomb, két 'kusen' nevű csat, 4 gyürü, 20 ezüstgomb, egy ezüst övdísz, s egy régi ezüst érme. hiányos, és számtalanszor javított ezüstékszereinek összsúlya mintegy 2,3-2,4 márka ezüstnek, 9,5-10 arany Ft-nak feleltethető csak meg. A másik két leletnél is alkalmazott „tág becslés" alapján a kelebiai kincs értéke sem haladhatta meg a 20 arany Ft-ot. Ugyan valamivel tehetősebb tulajdonosra is gondolhatunk, mint Bodoglár és Fehértó esetében, de ez a társadalmi helyzet nagyságrendekkel nagyobb különbségét bizonyosan nem jelenti. Vagyis Kelebia esetében sem számolhatunk egy kun szállásfőnél, illetve kapitánynál rangosabb és vagyonosabb tulajdonossal. 6 7 6 7 A Garaiaknak tulajdonított kinccsel kapcsolatban már utaltam a család hatalmas vagyonára. Csupán ingó javaikra nézve is árulkodó, hogy 1393-ban ifjabb Garai Miklós nádor húga — csupán özvegyi hagyatékként — 16 ezer arany Ft készpénz birtokosa volt (vö. 20. és 23.j). Nem kevésbé nagy vagyoni távolság észlelhető a térségben is birtokos, jelentős vagyonnal, de a Garaiak léptékeit soha el nem érő Becsei-Töttös, illetve Bátmonostori család (vö. 25.j.) ingó javait vizsgálva is. 1335-ben Becsei Imre három fia (Töttös, Veszszős és Tamás) megosztoztak az apjuk után maradt ingóságokon. KURCZ 1988, 105., 107-109.; AOkmt III. 178. Töttösnek — az egyéb (állatállomány, bútor, textília stb.) értékeket nem számítva — 1 öv, 2 talpas ezüst serleg, 10 ezüst pohár, 6 drágaköves gyürü, 4 márka értékű (tehát kb. 16 arany Ft-nak megfelelő) arany, egy aranyozott elefántcsont nyelű tőr, és egy lombard késkészlet (4 kés egy hüvelyben) esett. Csupán a Töttösre eső harmad messze túlhaladja a kelebiai lelet értékét. Töttös fia László, Hajnal (Auróra) faluban álló, mellékrezidenciaként szolgáló udvarházát (blinai uradalom, Zágráb megye) 1360-ban ért hatalmaskodás során elrabolt ingóságok is hasonlót jeleznek: a textil-neműek körében 2 ezüstpitykés (!) bekecs, 2 ezüstgombos (!) dolmány, továbbá a kincs jellegű javak közt 25 ezüstpohár, 2 ezüstcsésze, 9 ezüst díszöv és 200 arany Ft készpénz szerepel. ZOkmt III. 112. sz„ 163-166.; KURCZ 1988, 87., 105., 107-109. Amennyiben a kelebiai kincset egy báni család ingó javaiként vizsgáljuk, hasonló eredményrejutunk, a méltóságból származó jövedelmek és a kapcsolódó kiadások tekintetében egyaránt. Az alsólendvai Bánfi testvérek mindössze 4 esztendeig (1381-1385) viselték a szlavón báni méltóságot, de ez alatt — a hivatallal járó költségek fedezetének leszámítása után fennmaradó „tiszta haszonként" — nem kevesebb, mint 2000 arany Ft-ot sikerült összegyűjteniiik. ENGEL 2003, 83. Ránk maradt Himfi Benedek és Miklós temesi bánok udvartartásának 1372. áprilisától júniusáig terjedő időszakának számadása is. ENGEL 2003, 140-145. A macsóinál jóval szerényebb bánság udvartartását három hónap alatt kb. 200 arany Ft kiadás terhelte, ezzel szemben az eltartására 81
