Rosta Szabolcs szerk.: Kun-kép - A magyarországi kunok hagyatéka (Kiskunfélegyháza, 2009)

Hatházi Gábor: A déli Kiskunság 14-15. századi kincsleletei és azok lehetséges kun vonatkozásai

„KUN-KÉP" A MAGYARORSZÁGI KUNOK HAGYATÉKA E kincs esetében azonban olyan nyom is felmerül, mely a tulajdonos család esetleges közelebbi körvonalazását is segítheti. A lelet egy eddig nem tárgyalt díszlemezén ugyanis olyan címer látható, melynek közepét fátyoltakarós-oromdíszes lovagi sisak díszíti, csúcsán egy csuka-szerü hallal. (9. kép 3.) V. Székely György külön tanulmányt szentelt a kérdésnek, miután a Dél-Kiskunságon megtelepült kun Csertán-nemzetség neve 'csuka' jelentésű, mint ahogy a nemzetség hatalmi centrumának, majd székközpontjának neve és címere is „Halas". Ebből kiindulva felvetette annak lehetőségét, hogy a kelebiai kincshez a Dél-kiskunsági kunok 14. századi urának, az írott forrásokban 1347-1366 között szereplő Köncsög ispán családjának is köze lehet. (Amennyiben bármiféle bizonyító értéket tulajdonít kutatásunk a lelet „ARMELLA CONSORT1S PAULI BANI DE M" feliratú lemez-párjának, úgy azzal lényegében azonos súlyú ellenérvként hozható fel a Köncsög-klánra utaló veret is.) Tény, hogy Zsigmond király 14. század végi beavatkozásáig igen jelentős, de vitatható tulajdonjogú birtokokkal rendelkező kun nemzetségfői család, komoly hatalommal rendelkezett a Halas-Szabadka-Szeged háromszögébe eső térségben. A Halas-szék kialakulásával azonban hatalmuk megtört, Köncsög fiai, Csercsi és Madarasi Tompa László a közönséges szálláskapitányok körébe süllyedtek, a legfeljebb egy-két falvas kisbirtokosok vagyoni szintjére jutva. Madarasi Tompa László személye és Madaras illetve Szabadka környéki, számos 14. század végi oklevéllel is igazolható jelenléte annál is inkább figyelemre méltó, miután a Kelebiával határos települések egyike éppen Tompa, mely 1572-ben lakatlan kun pusztaként tűnik fel az írott forrásokban. Úgy vélem, hogy a Dél-kiskunsági kincshorizont fentiekben vázolt sajátos vonásai és a tulajdonosok vagyoni helyzetére utaló jelek további érvekkel tudnak hozzájárulni a „kun értelmezés" létjogosultságához, éppen úgy, mint földberejtési helyük településtörténeti tanulságai. A Sinka mesternek és Garai Pál bánnak tulajdonított díszlemezekre utalva pedig megjegyezhető, hogy ajándék, vásárlás, vagy éppen a készítő ötvös egyéb megrendelés alkalmából készült feliratos-címerképes verőtövének véletlenszerű újbóli használata, meggyőzőbb magyarázat lehet az egyedi feliratos lemezdíszek kunokhoz való kerülésére. elkülönített szolgálati birtokbevételek összege kb. 183 arany Ft és 24 ökör volt. Amellett, hogy a kiadások és bevételek hozzávetőleges egyensúlya állapítható meg, az is világos, hogy kelebiai ékességek 20 arany Ft-ra becsülhető értékéből egy báni háztartás fenntartásának legfeljebb másfél-két hetére futotta volna csak! 6

8 HATHÁZI 2005, 137-138. további irodalommal és 151. kép, 6. tábla 5. "V. SZÉKELY 1999, 49-58. 71

1 A Csertánok 13. századra visszavezethető előkelő családi kapcsolatairól: PÁLÓCZI HORVÁTH 1974, 254-255. A kunok dél-kiskunsági beköltözéséről, illegális foglalásairól, valamint a Köncsögklán virágzásáról és bukásáról (Madarasi Tompa László és a Csercsiek sorsáról) részletekbe menően: HATHÁZI 2000, 181-190.; 2005, 138-141. 1 Tompa területén több középkori településmaradvány is ismert: Kossuth u. 13-15., valamint a Rohoda határrész. 1580. és 1590. évi említéseikor már délszláv betelepülők által újra népesített, egykori kun puszta. HATHÁZI 2000, 189-190., 246-249., 264. 82