Rosta Szabolcs szerk.: Kun-kép - A magyarországi kunok hagyatéka (Kiskunfélegyháza, 2009)
Hatházi Gábor: A déli Kiskunság 14-15. századi kincsleletei és azok lehetséges kun vonatkozásai
I1AT11ÁZ1 G ABOR: A DÉLI KISKUNSÁG 14-15. SZÁZADI K1NCSLELETE1 ÉS AZOK LEHETSÉGES KUN VONATKOZÁSAI megfelelői a templom körüli temetők szerény köznépi sírjaiból ismertek. 3 0 Mégsem tagadható ugyanakkor, hogy a kelebiai ékszerek körében jelen van egy olyan csoport is, amelynek produktumai — szoros kapcsolatokat mutatva egyes (talán egyazon verőtőröl, de legalábbis azonos műhelyből származó) bodoglári és fehértói darabokkal — méretüket, dús aranyozásukat, finom művészi kivitelüket tekintve egyaránt túllépik a vidéki piacok tömegtermékeinek átlagos nívóját. Ilyenek többek között a nagyméretű, gyakran zománcbetétes plakettel kiegészülő karéjosrozettás díszlemezek (7. kép l^L), 3 1 de általában is jól körvonalazódik a kincs lemezvereteinek egy, az átlagnál nagyobb méretű, rendkívül jó minőségű verőtövön készült, dús aranyozású köre. (7. kép 5— 6., 8. kép 1., 9. kép 1-3.) A falusi divatszokásokhoz képest további különbségeket sejtetnek a lapos (tányér- illetve csésze alakú), tunika és csuklyásgombos gallér illetve palást összefogására szolgáló gombtípusok is (10. kép 8-9.), melyek a templom körüli temetők megszokott anyagából, (mai ismereteink szerint) ugyancsak hiányoznak.' 2 Érdekes 3 0 HATHÁZI 2005, 131., 6. tábla l^k A griffes veretek köréről: HATHÁZI 1988, 107., 2. kép 1.; 2004, 134., 21. kép 3.. a sasos veretek köréről: SZABÓ 1938, 50., 236. kép.; HATHÁZI 2004. 83., 4. t. 64/1-5. A bepréselt előlapú lencse és féllencse alakú (esetenként azonos verőtőről származó?) gombtípus jelen van a bodoglári kincsben is. Az analógiák körével és további irodalommal: HATHÁZI 2005, 99.. 120-121. és 91., 121-123. kép, 11. tábla 1-4. Újabb előfordulások: JAKAB-JANKOVICS 2008, 322., 325., XIII. tábla 1. Az egyszerű gömbtestű és csörgős változatokról: HATHÁZI 2005,^99., 1 17-118. és 92., 118-119. kép. 12-13. tábla. 3 1 A bodoglári, fehértói és kelebiai nagyméretű karéjosrozettás illetve kerek-rozettás (esetenként azonos verőtőről származó?) példányokról: HATHÁZI 2005, 80-81., 96-97., 128. és 67-68., 84., 131., 134-136. kép, 7. tábla 1-4. 3 2 HATHÁZI 2005, 123-124., és a 125-130. kép, 10. tábla. A tányér és csésze alakú gombok esetében feltűnő, hogy a típus 14. századi létét — a kelebiai darabok közléséig — reprezentatív síremlékek faragványtöredékei jelezték csak hazánkban (LOVEI 2004, 7280., és a 130., 138-140., 143-144. kép), falusi templom körüli temetőinkben nem voltak kimutathatók. Talán megkockáztatható feltevés, hogy a 14. század utolsó harmadában-negyedében újdonságnak számító divatcikk hordozóit még ne a falusi közösségek társadalmában keressük, hanem a nyugati „trendekkel" viszont, hogy e kelebiai tárgycsoportban jelen vannak igen olcsó anyagú és gyenge kidolgozású darabok is. (10. kép 8.) E példányokat legfeljebb a forma, viseleti funkció választja el a „bevett falusi" gombtípusoktól (pityke- és csörgős gombok, préselt előlapú változatok), melyek különböző változatai nem ritkán mívesebbek és nemesebb anyagúak is. A kelebiai tárgyak ezen csoportja tehát a falusi alsóbb rétegeknél valamivel rangosabb és vagyonosabb — társadalmilag a fehértói és bodoglári kincsekéhez közel álló — tulajdonost enged feltételezni (egyes ékességek beszerzési forrásainak, műhelyeinek esetenkénti azonosságát is sugallva: 10. kép 1-8.), de mint láttuk, legalább ennyi jel utal arra is, hogy ne az udvari arisztokrácia köreiben keressük e kincs gazdáit. A fentieket szem előtt tartva térjünk vissza a „Garai-elmélet" alapját adó sárkányos lemez-pár „ARMELLA CONSORTIS PAULI BANI DE M" feliratához. (9. kép 1.) Viseleti tárgyak, ékszertípusok egész sora bizonyítja, hogy a 13-15. század előszeretettel alkalmazott díszítő motívuma a feliratozás. A gyűrűkön, öv és ruhacsatokon, lemezdíszeken bibliai és egyéb keresztény tárgyú idézetek, antik citátumok éppen úgy előfordulnak, mint babonás óvó-védő formulák, a többnyire írástudatlan, alacsonyabb társadalmi rétegek számára készült tömegtermékek körében is. Ezen esetekben kiváltképp megfogalmazható, hogy a felirat nincs szerves, funkcionális kapcsolatban a hordozó tárggyal, csupán a pecsétekről, pénzekről, vagy a készítő ötvös mintatárának más produktumáról átvett díszítő, legfeljebb bejelhárító elem. 3 3 A jobban lépést tartó udvari, nemesi illetőleg városi viseletjellemzőjeként értékeljük. Mindezt támogatni látszanak a diósgyőri vár kályhacsempe leletei és a nemrégiben közzétett Nagyhalásziból származó példányok is. JAKAB-JANKOVICS 2008, 322., 325326., 43. j., XII. tábla 9-10. Ezek szintén nem a cinterem sírjaiban, hanem a „monostor módjára épült" háromhajós templom (JAKAB-JANKOVICS 2008, 329-331.) — vélhetően a szűkebb környék társadalmi elitjének halottait befogadó — belső terének egy feldúlt gyermeksírjából kerültek napvilágra. (A templomba való temetkezés nem kegyúri, de feltétlenül vagyoni-társadalmi státuszt jelző mivoltára: HATHÁZI 2004, 131-132.; KUBINYI 2005, 13-16. 3 3 HATHÁZI 2005, 90-91. A feliratos kerek csatok kapcsán egyéb tárgytípusokra is kitekintve: HATHÁZI 2004, 97-102. 73
