Rosta Szabolcs szerk.: Kun-kép - A magyarországi kunok hagyatéka (Kiskunfélegyháza, 2009)
Fodor István: A sírszobrok szerepe a kunok halottas szokásaiban
„KUN-KÉP" A MAGYARORSZÁGI KUNOK HAGYATÉKA 2000. őszén a Donba szakadó Szeverszkij Donyec jobb partján, a Repnij I. nevü későbronzkori halomsíros temető 7. számú kurgánján különleges, eddig másutt ismeretlen felépítésű kun áldozóhelyet (az orosz és ukrán kutatók ezt egységesen „szentély"-nek nevezik) tártak fel. A bulldózerrel megkezdett ásatás során a halom tetején szokatlanul nagy mennyiségű, lapos kövekből álló kőomladékot leltek. Az omladék elhordása során juhcsontokat észleltek. A figyelmesebb feltárás után helyenként 1 méter magasan megőrződött falakat találtak, ugyanolyan lapos kövekből rakva. Egy épület négy fala bontakozott ki, amelyeket a világtájak szerint tájoltak. (6. kép) A keleti falon világosan kirajzolódott a bejárat, a térség közepén pedig előkerült a kő sírszobor padlóba süllyesztett talpazata és alsó része, kissé távolabb pedig a felső rész és kisebb töredékek. A csészetartó ülő, arccal keletnek néző női szobor alakja teljesen helyreállítható. (5. kép.) Magassága a talpazattal: 2,4 méter, talpazat nélkül pedig 1,95 méter. A szobor környezetében állatcsontok (főként lócsontok) kerültek elő. A feltárást közlő szerző megalapozott vélekedése szerint ez tetővel rendelkező, 6,1 x4 méteres épület volt, amelynek belső falait agyaggal vakolták be s letapasztották a helyiség közepe felé lejtő padlót is, ahol a szobor állott. Az épület belmagassága nem lehetett kisebb, mint a szobor földből kiálló része, tehát kb. 2 méter. Az épület és a szobor kora a 12. századra s a 13. század elejére keltezhető. Az épületet és a szobrot is szándékosan pusztították el, ebben az estben azonban nem tudható, mikor: a halotti emlékünnepek után, vagy a kunokat követő időszakban." 1 1 1981-ben a Herszon környéki Pervomajevka melletti bronzkori halomsíros temető 4. kurgánján tárták fel az 5x5,5 méteres négyszög alakú áldozóhelyet, amelynek egész felületét lapos kövekkel rakták ki. (7. kép.) A világtájak szerint tájolt oldalú térség közepén volt a sírszobor talpazatának 0,5 méter mély gödre. A férfi ülő szobornak a feje és felső testének részei kerültek elő az áldozóhelyen. Ugyanitt állatcsontokat, bronz üstöt és edénytöredékeket leltek. 2 1 Hasonló jellegű, négyszögletes, lapos kövekkel teljesen kirakott kun „áldozati 2 0 GUGUEV 2001. 2 1 JEVDOKIMOV-KUPRIJ 1991, 264-265. oltárt" tártak fel 1984-ben az előző lelőhelytől nem messze lévő Lvovo falu határában, az itteni szkíta temető legmagasabb (4,5 méter), 13. számú kurgánján. E halmot a szkíta korban lapos kőkerítéssel vették körbe, amelyet a kunok bizonyára az áldozóhely külső határának tekintettek. A kurgán közepén lévő négyzet alakú térség 4,4x4,4 méter nagyságú volt, közepén a keletre néző, csészetartó álló férfiszobor talpazatának ásott gödörrel. A szobor töredékeiből rekonstruálható. (8. kép.) Az áldozóhelyen állatcsontok, edénytöredékek kerültek elő, s megfigyeltek tűznyomokat is. 22 1983-ban a sztavropoli területen lévő Besagir falu melletti bronzkori halomsíros temető két kurgánját tárták fel a moszkvai Régészeti Intézet munkatársai. Az 1. számú halom tetején korábban ismeretlen régészeti jelenség került a feltárók szeme elé. Az aljánál 2,04x1,64 méter átmérőjű, 3,37 méter mély gödör közepén csészetartó, arccal keletre néző kun sírszobor állott, talpazatát a földbe mélyítették, lábát térdtől lefelé kövekkel rakták körül. (Magassága talpazattal 1,92 méter, talpazat nélkül 1,41 méter.) Mellette a gödör alján balról egy felnőtt nő, jobbra pedig egy felnőtt férfi csontváza feküdt. (9-10. kép.) A vázak mellett nem volt melléklet, tőlük nem messze vasból készült karika és juh, vagy kecske csontjai kerültek elő. Nagy valószínűséggel feltehető, hogy mindkét személyt a halotti emlékünnepen áldozták fel. A szobor sajátosságai és a lelőhely párhuzamai alapján a besagiri áldozóhelyet a 12. század második felére, vagy a 13. század elejére keltezhetjük. 2 , A fentebb röviden bemutatott feltárások eredményei is egyértelművé teszik, hogy a kun emlékhelyek, vagy áldozóhelyek formái különbözőek lehetnek, mégis vannak állandó elemeik: a sírszobrok arccal mindig kelet felé vannak fordítva, mindig nagyjából a szent térség közepén állnak, s ha a területet nem dúlták szét a későbbi korokban, a szobrok mellett minden esetben megfigyelhetők az áldozati maradványok (állatcsontok, ruhafoszlányok, tűznyomok, edények, vagy edénytöredékek). (Az áldozóhelyek egyik típusának rekonstrukciós kísérletét ld. 11. kép.) 2 4 Általános jellemzőként 2 2 JEVDOKIMOV-KUPRIJ 1991, 265-267. 2 3 GUGUEV-MIROSINA 2002, 53-63. 2 4 NAROZSN1J 2003,268. 52
