Rosta Szabolcs szerk.: Kun-kép - A magyarországi kunok hagyatéka (Kiskunfélegyháza, 2009)

Gallina Zsolt-Varga Sándor: 14-15. századi templom körüli temető feltárása Kiskunhalas-Katolikus temető. Kápolnahelyen (Előzetes beszámoló a 2005. és 2007. évben végzett feltárásokról)

„KUN-KÉP" A MAGYARORSZÁGI KUNOK HAGYATÉKA A temető A két ásatási idény alatt összesen 321 temetkezést, valamint további 57 sírmaradványt tártunk fel. A lelőhely, és így a sírok erős bolygatottsága miatt az előkerült temetkezéseket két részre különítettük el. Önálló sírként kezeltünk minden olyan temetkezést, ahol a csontokat in situ helyzetben figyeltük meg. Az ilyen sírok között azonban rendkívül nagy eltérések mutatkoztak, ugyanis találunk közöttük teljes vázakat, illetve csak egy-két csontból álló, de önálló sírról tanúskodó maradványokat is. A sírmaradványok közé azokat a másodlagos helyzetben előkerült csontokat, csontvázmaradványokat soroltuk be, amelyekről nem lehetett eldönteni, hogy egy önálló sírhoz tartoztak, vagy az általunk korábban már dokumentált, de hiányos sírokból, a bolygatások során kidobott, félrerakott csontok voltak. Az eddig feltárt temetőrészletben eltemetettek számának pontosabb meghatározását az antropológiai elemzés a későbbiekben tovább finomíthatja. A templom körüli temető sírjainak helyzete az általános képet mutatta. A temetőt határoló árkok közelében, a templomtól távolabb a temetkezések lazább, soros elrendeződésben feküdtek, szuperpozíciók nem voltak. A templomhoz közeledve fokozatosan sűrűsödött a sírok száma, ami eredményeképpen többrétegűvé vált a temető. Legsűrűbben közvetlenül a szentély körül feküdtek, ahol négy rétegben tudtuk megfigyelni a sírokat. Az erősen bolygatott, sárga homokban sírfoltokat csak a templomtól távolabb fekvő, egyrétegű temetőrészekben tudtunk megfigyelni. A feltárt 321 temetkezésből 83 sír esetében rendelkezünk többkevesebb adattal a sírgödrök kialakítását illetően. A többségében függőleges, vagy meredeken rézsűs oldalú, egyenes aljú, egyszerű aknasírok téglalap, illetve lekerekített sarkú, téglalap alaprajzúak voltak. A sírok irányítása többségében a templom tengelyének nyugat-keleti irányát követte. A templomtól távolabb, a déli temetőárokhoz közelebb néhány sírsorban a temetkezések északnyugatdélkeleti tájolásúak voltak. A halottakat háton fekve, nyújtott testhelyzetben temették el. A szokásostól eltérő, illetve rendellenes temetkezést a temetőrészlet 2 sírjában figyeltünk meg (30., 348.)." A nagyfokú bolygatottság és a kedvezőtlen talajviszonyok ellenére nagy számban sikerült koporsókra utaló jelenségeket megfigyelnünk. Ezek szinte mindegyike szöggel és pántokkal összeerősített deszkakoporsó használatára utalt (1. kép 1-5.). Említésre méltó, hogy több koporsós temetkezésből (17., 31., 60., 120., 337.) került elő zárszerkezet (1. tábla 6.). A testhelyzet alapján ugyanakkor néhány sír esetében gyékényből-nádból szőtt, vagy vászonból készült halotti lepel meglétére következtethetünk (pl.: 9., 166., 187., 285., 287., 306. sír). A sírok leletanyaga A feltárt 321 sírból 82 sírban találtunk viselethez tartozó ékszert, vagy ruhadíszt, illetve a temetés során a sírba helyezett mellékletet. Ez a temetkezések 25,54 %-át teszi ki.

1

2 Ezt az arányt kismértékben tovább növelheti a csontokon megfigyelt, további leletekre utaló elszíneződés, patinanyom, ami csak a részletes antropológiai vizsgálat után áll rendelkezésünkre. Ékszerek, ruhadíszek A sírokban előforduló leletanyag legnagyobb részét a különböző típusú ékszerek és ruhadíszek adták. A halasi temető egyik legjelentősebb ékszertípusa a felhúzott lemezgömbös fülbevaló, amelyet 5 sírban (51., 54., 266., 273., 329. sír) tártunk fel, illetve szórványként további 5 példányt gyűjtöttünk össze. Ezek között egyaránt előfordult egygömbös (51., 54., 266., 329. sír és 3 darab a szórványok közül) és háromgömbös fülbevaló (273., " A 30. sírban nyugvó felnőtt csontváz lábai térdben erősen felhúzva feküdtek, míg a 348. temetkezés csontvázának lábai zsugorított helyzetben, a bal oldalra döntve helyezkedett el. 1

2 A 321 temetkezésből azonban csak 213 sír volt viszonylag jobb állapotban, kevésbé bolygatva, míg 108 sírban csak néhány csont (alkarcsontok, a gerincnek egy kisebb szakasza), vagy a lábcsontok maradtak meg eredeti helyzetben. Amennyiben a leletes sírokat az értékelhető, jobb állapotban megmaradt temetkezésekkel vetjük össze úgy a sírok 35,68%-ban fordult elő viseleti tárgy, illetve melléklet. 36