Rosta Szabolcs szerk.: Kun-kép - A magyarországi kunok hagyatéka (Kiskunfélegyháza, 2009)

Gallina Zsolt-Varga Sándor: 14-15. századi templom körüli temető feltárása Kiskunhalas-Katolikus temető. Kápolnahelyen (Előzetes beszámoló a 2005. és 2007. évben végzett feltárásokról)

GALLINA ZSOLT-VARGA SÁNDOR: 14-15. SZÁZADI TEMPLOM KÖRÜLI TEMETŐ FELTÁRÁSA KISKUNHALAS-KATOLIKUS TEMETŐ, KÁPOLNAHELYEN Gallina Zsolt-Varga Sándor 14-15. századi templom körüli temető feltárása Kiskunhalas-Katolikus temető, Kápolnahelyen (Előzetes beszámoló a 2005. és 2007. évben végzett feltárásokról) A lelőhely földrajzi környezete és kutatástörténete A középkori templomos hely Kiskunhalas belterületén, a Katolikus temető délkeleti sarkában, az 53as főút és a Temető utca sarkán, egy a környezetéből erőteljesen kiemelkedő dombon helyezkedik el. (1. térkép) A lelőhelyre vonatkozó első adatunk még a 19. század középső harmadára nyúlik vissza. Révész György (1799-1874) helyi lakatosmester, majd később városi tisztviselő 1824-től kezdődően lelkesen gyűjtötte a Halas környékéről származó régiségeket, illetve az azokról szóló híradásokat. 1858-ban, majd 1869-ben az addigra összegyűjtött tárgyakat egy kiállítás keretében az érdeklődő nagyközönség számára is bemutatta. Az első kiállítás alkalmából készítette el az általa összegyűjtött tárgyak és adatok rövid leírását, jegyzékét, amihez a későbbikben további bejegyzéseket csatolt.

1 Ebben a leírásban ő említi elsőként azt a dombot, amely a későbbi Katolikus temető, Kápolnahely nevű lelőhellyel azonosítható: város közelébe délkelet felöl a Város Földjén lévő halom vagy templomhelyen szántás és kapálás alkalmával ezüstcsat, kerek betűs, ezüstgyűrű, csont, terméskő. Vasdarabok és égett iiszkök találtattak (pénz Zsigmond király ezüstdenára, hihető az akkoron ott lakás). 1861 április a keleti oldalon árkot ástak, több hullákat kihántak, amikor egy hulla fölötti fej fa letemetve, vassal szegezve találtatott."

2 1 Révész György kéziratának régészeti és numizmatikai vonatkozású részei Szakái Aurél és Szalai Sándor szöveggondozása keretében került kiadásra. Az eredeti, 36 oldalas teljes kézirat a Thorma János Múzeum gyűjteményében, a 16.569 adattári számon található. 2 RÉVÉSZ 2004, 22-23. A templom körüli temetővel kapcsolatban ezután az 1920-as évek közepén, egy halasi újságcikkben találunk újabb adatokat. Kiskunhalas Helyi Értesítőjének 1926. december 15-én megjelent számában Nagy Szeder István írt arról, hogy a római katolikus temető őre, Szvetnik Balázs sírásás közben egy régi sír csontjai között vékony ezüstpénzt talált.' Az őr elmondása szerint a korábbi évek sírásásai során is kerültek elő a régi időkből való temetkezések, amelyek mellett ezüstgombok, ezüst karcsat és más apróbb tárgyak, valamint az egykori koporsókat összefogó kovácsoltvas pántok és zárszerkezetek láttak napvilágot. Révész Györgyhöz hasonlóan Nagy Szeder István is megemlítette a terület közepén található széles dombot, amelynek felszínén a szántás miatt sok kő, tégla és festett vakolatdarab hevert.

4 A cikket követően azonban nem történt semmi a régészeti lelőhellyel kapcsolatban. Az egyház tovább folytatta a temetkezéseket a domb területén, aminek eredményeként rövid időn belül tele lett az egész terület újkori sírokkal. A II. világháborút követően feledésbe merültek a középkori temetőről korábban leírtak, mivel az 1965-ben megjelent Kiskunhalas történetét feldolgozó monográfiában már nem említik.

5 A dombon ekkor már temetéseket sem végeztek, ami esetleg újabb leletek előkerülését eredményezte volna. így történhetett meg, hogy az 1970-es években, az 53as számú út városi szakaszának építése során a domb keleti részét gyakorlatilag teljesen elpusztították mindenféle régészeti megfigyelés nélkül. 3 Az újságcikkben leírtak alapján a rendkívül vékony és hibás veretű pénz Mária királynő ( 1382-1386) érméje volt (felirata: +MONETA MARIA és +REGINA UNGARIA). 4 SZALAI 2004, 32-33. 5 HALÁSZ-JANÓ 1965, 32-72. 33