Rosta Szabolcs szerk.: Kun-kép - A magyarországi kunok hagyatéka (Kiskunfélegyháza, 2009)

Kovács Szilvia: A kunok és az 109l-es lebunioni csata

KOVÁCS SZILVIA

: A KUNOK ÉS AZ 1091-ES LEBUNIONI CSATA hoz adta nőül." ' Másrészt ebben az időszakban még a rusz-lengyel peremvidékeken voltak gondok — a PVL és Matthias Miechovus™ szerint is a tyerebovli fejedelem, Vaszilko 1092-ben a lengyelek ellen vonult — ugyanis a két terület közti határok körülbelül ebben az időben, azaz a 11—12. század fordulóján rögzülnek. 1 A harmadik csoportba tartozó kutatók véleménye szerint egy külön, független hadjáratról van szó, melynek célja vagy Erdély birtokba vétele vagy egész egyszerűen portyázás volt. 2 Azonban Kutesk besenyőivel ellentétben a kunok nem akarhatták megszerezni Erdélyt,

7

3 ugyanis ekkor, azaz all. század utolsó évtizedében, ha az Erdéllyel szomszédos területekre ki is terjesztették hatalmi szférájukat, még semmiképpen nem élhettek a térségben. Ekkoriban még a transznisztriai vidéken, azaz a mai Moldávia keleti határvidékén lehetett az általuk lakott terület legnyugatibb határa.

74 Természetesen portyákat vezettek nyugatabbra is. így ha nem is zárható ki teljesen, hogy önálló katonai akció volt, vagyis független a bizánci hadjárattól, hangsúlyozni kell a portya jellegét. Ehhez még hozzátehető, hogy a Rusz önállóságát, amely a legtöbbet szenvedett a kunok támadásaitól, sem fenyegették komolyan a nomádok. 6

9 FONT 2005, 135. 7

0 GOMBOS II, 1596. 7

1 FONT 2005, 136. 7

2 KNJAZ'KIJ 2003, 101-102.; MAKK 1980, 22.; MAKK 1989, 10. 7

3 A besenyők és Salamon közötti, I. (Szent) László elleni szövetség értelmében Kutesk besenyő vezér az erdélyi részeket kapta volna meg. KÉPES KRÓNIKA 168., SRH 1, 408. Azonban ekkor a besenyők már nem tekinthetők a térség nagyhatalmának, jó részük már korábban bemenekült a Bizánci Birodalomba az úzok elől. Annak ellenére, hogy a Kárpátokon kívüli részeken ebben az időben még nagy tömegben élhettek besenyők, már érezték az új, egyre jelentősebb hatalomra szert tevő kunok nyomását. Tehát Kutesk valóban szerette volna megszerezni népe számára Erdélyt, akárcsak a VI. században a türkök térhódítása elől menekülő avarok a Kárpát-medencét. 7

4 Erre utalnak a régészeti leletek FEDOROVDAVIDOV 1966.; PLETNEVA 1990., és az írott források is ezt támasztják alá. Itt elég, ha csak arra utalok — amire a későbbiekben még rátérek — hogy az 109l-es és az 1094-es támadásban is résztvevő Togortak szállásterülete valahol a Kijevi Rusz szomszédságában lehetett a délorosz steppén. A negyedik, vagyis az, hogy a lebunioni csatából hazatérő kunok hadjáratáról van szó, véleményünk szerint a legvalószínűbb elmélet. Egyrészt a Képes Krónika leírása szerint „Erdély földjét végigpusztítva átkelt, és Byhorba ment" a kunok serege.

7

5 Itt, mint Pauler utal rá, a támadás délről,

7" esetleg délkeletről érhette Erdélyt, mert ha északról vonulnak a terület ellen, akkor „mintegy átsurrantak volna" Bihar felé. A krónika szerint Bihar után Tokajnál átkeltek a Tiszán, azután három részre oszolva portyáztak a Duna-Tisza közén, majd Becsénél úgy döntöttek, hogy hazatérnek. László király innen nem messze, a Temesbe folyó Poganis-patak melletti csatában győzte le a Kopulch vezette kunokat.'

8 A forrás alapján a vereség hallatán a kunok bosszút akartak állni, és újabb haddal vonultak a magyar király ellen. De ennek a Dunánál lezajlott csatának is a kunok veresége lett a vége, vezetőjüket, Akust maga a király döfte le. ' A második támadás okaival és időpontjával kapcsolatosan is eltérő vélemények olvashatók a szakirodalomban. Elterjedt vélemény, hogy a második, vagyis az elsőt megbosszulni kívánó kun hadjárat 1092-ben volt.

8" Ennek alapja részben a Képes Krónika kun támadások utáni bejegyzése: „Ezután a dicső király megtámadta Rusciát, mert a kunok az ő tanácsukra törtek be Hungariába".

s

l Ezt ösz7

5 KÉPES KRÓNIKA 170.; SRH I, 412. 7

6 Ez az első támadás egyes kutatók szerint, az Ojtoziszoroson át érte a Magyar Királyság területét. BÓNA 1988, 232.; GYÖRFFY 1987, 936. Az I. (Szent) László és I. Alexios pénzeit tartalmazó tordai, magyarfrátai és biharszentandrási éremleletek jelzik a Kopulch vezette sereg támadásának irányát. BÓNA 1988, 232. A pénzleletek azonban azt nem igazolják, hogy az Ojtozi-szoroson keltek át. Ugyanis, ha a Vöröstoronyi-szoroson, az Olt mentén — vagy ahogy DOBERDÓI BREIT (1929, 13.) véli a Törcsvárihágón — keltek át a Déli-Kárpátokon, ugyanúgy útba ejthették az előbb említett településeket. 7

7 PAULER 1899,448. s I. (Szent) László seregével egyes számítások szerint mintegy 735-750 kilométert megtéve tért vissza a horvát részekről az országba. DOBERDÓI BREIT 1929, 15-16. 7

9 KÉPES KRÓNIKA 170-172.; SRH 1,412^114. 8

0 GYÖRFFY 1977, 560.; GYÖRFFY 1987, 938.; MAKK 1992,23.; MAKK 1993, 112-113.; PASUTO 1968, 53. 8

1 KÉPES KRÓNIKA 172.; SRH I. 414. 281