Rosta Szabolcs szerk.: Kun-kép - A magyarországi kunok hagyatéka (Kiskunfélegyháza, 2009)

Hakan Aydemir: Nyelvészeti megjegyzések a kun miatyánk Vincze-féle változatához

HAKAN AYDEMIR: NYELVÉSZETI MEGJEGYZÉSEK A KUN MIATYÁNK VINCZE-FÉLE VÁLTOZATÁHOZ magába és a "hej hibásan az arab la [tkp. là, A. H.] helyett áll".

2

8 Véleményem szerint azonban I ) a hej itt csak egy indulatszó és alakváltozata az ey indulatszónak (vő. magy. ej), amely a tör. Ey/Hey Allähim! 'Oh, Istenem!'-féle szerkezet analógiás hatására később tapadhatott rá ezen formula elejére hej-ként (vö. tör. Ey Rabbim!

2

9 'Oh, Istenem!'). 2) Az alah (< Allah) 'Isten' szó pedig nem keletkezhetett Höhe-bői, mint ahogy azt Kuun gondolta. Úgy gondolom, hogy a hej alah hilalah a törökösen kiejtett alläh, lä Höhe illalläh formulából "haplológia" útján, vagyis ugyanazon szóban vagy szószerkezetben egymást követő két, vagy több azonos, vagy hasonló hangzású szótag (itt: lä + lä + lä) kiesése útján keletkezett (ld. alább). Tehát ezzel a majdnem minden nyelvben előforduló, közönséges nyelvi jelenséggel magyarázható meg az, hogy a többször egymás után ismétlődő lä ~ lä ~ lä szótagok a török formulát már nem értő, magyarrá és kereszténnyé lett egykori muszlim tatár, illetve kun származásúak és utódjaik száján egyre jobban torzultak és megrövidültek, és így keletkezett az kunszentmiklósi alah hilalah. A jelenséget következőképpen lehet szemléltetni: tör. alläh, lä ilähe illalläh 'csak egy az Isten' tör. alläh he illalläh —* *alah Ifilalah —> magy. alah hilalah A Kunságban az iszlám egykori jelenlétére utaló ezen adatok, és a fentebb említett egyéb források alapján védhetőnek ígérkezett a kutatásom elején felvett munkahipotézisem. A vizsgálataim előre haladtával azonban olyan munkára találtam, amely miatt végül el kellett vetnem. Komolyan fölmerült annak a lehetősége, hogy a Vincze-féle miatyánk nem hiteles, és így az összes eddigi, vele kapcsolatos fejtegetés, tehát Cornides, Gyárfás és Kuun Géza erre épített teóriái - beleértve az enyémet is — mind semmisnek tekinthetők. Ez a bizonyos forrás Jerney Jánosnak az 1851-ben kiadott munkája, Jerney János keleti utazása a 'magyarok' őshelyeinek kinyomozása végett című müve, amelyben Jerney nyolcféle kun (nála tatár) miatyánk változatot — még a mai mércével is 2

8 KUUN 1880,44. 2

9 Ld. DEVELLIOGLU 1993, 871a. tudományos alapossággal — vizsgál meg.'" Ezen változatok mindegyik mondatának összehasonlító elemzéséhez hozzá csatolja a megfelelő mondat oszmán-török változatát is. A látszólagos eltérés ellenére ez az oszmán-török miatyánk teljesen megegyezik a Vincze-féle miatyánkkal. A kutatástörténet szempontjából ez annyiban érdekes, hogy sem Cornides, sem Gyárfás, sem pedig Kuun Géza nem figyeltek fel ezen oszmán-török miatyánkra Jerney munkájában, vagy ha fel is figyeltek rá, a látszólagos eltérés miatt nem vették észre, hogy a kettő tulajdonképpen egy és ugyanaz, és ezért mind a hárman egymástól eltérő és téves következtetéseket vontak le a Vincze-féle miatyánk eredetére vonatkozóan. Jómagam is ugyanebbe a csapdába estem volna, ha nem veszem kézbe Jerney munkáját. Ugyanis Jerney egy szóval sem említi a Vincze nevű igen öreg kunt vagy báró Orczy Lőrincet, hanem Johann Christian Clodius német orientalista 1729-ben latin nyelven kiadott török nyelvkönyvét, a Grammatica Turcica-1 jelöli meg forrásul, ahol az oszmán-török miatyánk, mint török nyelvű "mutatvány" szerepel.

3

1 Ez szó szerint megegyezik a Vincze-féle miatyánkkal, azzal a különbséggel, hogy Clodius kihagyta véletlenül a miatyánk negyedik sorát ("Senun iradetun olsoun nitegim gougde dahi jerde"), amikor lemásolta a Brown és Keblewhite szerzőpár által szerkesztett és száz különböző nyelvű miatyánkokat tartalmazó könyvből.

32 Jerney viszont ezt észrevette és valószínűleg a Seamann-féle ( 1666, Matta 6) oszmán-török bibliából kipótolta ezt a hiányzó sort. A Vincze-féle miatyánk nem hiteles voltát az a tény kétséget kizáróan bizonyítja, hogy báró Orczy Lőrinc a Clodius, ill. a Brown és Keblewhite-féle oszmán-török miatyánkot szóról szóra és betűről betűre, minden hibájával együtt átmásolta, amely hibákról alább esik majd szó. Mivel Clodiusnál a miatyánk negyedik sora hiányzik, a Vincze-féle miatyánknál pedig megvan, így ezért biztosan 3,

1 JERNEY 1851,290-292. 3

1 Ld. a 2. sz. mellékletben a 89. oldalon levő miatyánkot. 3

2 BROWN& KEBLEWHITE 1700, 18.; ld. az I. mellékletben a 18. oldalon. Van ennek az 1713-as hasonmás kiadása is. 263