Rosta Szabolcs szerk.: Kun-kép - A magyarországi kunok hagyatéka (Kiskunfélegyháza, 2009)

Baski Imre: A helynevek és a régészettudomány

BASKI IMRE: A HELYNEVEK ÉS A RÉGÉSZETTUDOMÁNY Baski Imre A helynevek és a régészettudomány Közel negyven esztendővel ezelőtt, all. Névtudományi konferencián Györffy György „A helynevek és a történettudomány" címen tartott előadást. Ez a téma már akkor sem volt újkeletű. Amint arra maga az előadó is utalt, 1878-ban Pesty Frigyes A helynevek és a történelem címmel tartott akadémiai székfoglalót.

1 S hogy Pesty Frigyes témaválasztása sem volt a véletlen műve, azt a jelenlévő tisztelt hallgatóság előtt talán felesleges is bizonygatnom, mivel tudott dolog, hogy ő korának kiemelkedő pozitivista történésze volt, akit mégsem történeti müvei, hanem az egész országra kiterjedő, 68 kötetre rúgó helynévgyűjteménye által ismer a tudós utókor. Pesty Frigyes székfoglalója végkövetkeztetésében megállapítja, hogy a „helynevek ügye" két tudomány határán áll, s ezen a határon kell a nyelvészeknek és történészeknek összefogniuk azzal a céllal, hogy munkájuk e téren minél sikeresebb legyen. S hogy ezen összefogás mivel járhat még, azt magától Pesty Frigyestől idézem: „Tudom, hogy e tudományos szövetkezés eredményekép a történetíró sok illúzióról kénytelen lesz lemondani, és történetileg eddig kétségbe nem vont személyeket és eseményeket a regeköltöknek és mondagyűjtőknek átengedni; de viszont a nyelvészek is el lehetnek készülve arra, hogy sok nyelvészkedési bizonygatás, mely a történettudomány segédeszközei nélkül történt, gyökerében lesz elmetszve.''''' Előadása folytatásában Györffy megállapítja, hogy Pesty Frigyes Jámbor óhaja" az eltelt 90 év alatt sem teljesült, minthogy a nyelvészek és történészek „kézfogása" csak egy-egy konkrét mű létrehozása érdekében valósult csak meg, különben a történészek és a nyelvészek a maguk szaktudománya alapján maradva foglalkoztak a toponímiával. Györffy meglátása szerint „eltévelyedésre"' akkor került sor, ha nyelvész a nyelvtudományban elért 1 GYÖRFFY 1970, 196. 2 GYÖRFFY 1970, 198-199. eredményeiből óvatlanul történeti következtetéseket vont le, vagy ha történész nyelvészeti iskolázottság nélkül neveket magyarázott.

3 Előadásomban ezen a ponton arra szeretnék utalni, hogy Györffy György szóbanforgó előadásának a történész-nyelvész együttműködést / együtt-nemmüködést érintő része általában igaz régésznyelvész, azaz régészet-nyelvészet viszonylatában is. Ennek igazolására az imént elhangzottakban kiki cserélje fel emlékezetében a történész szót a régésszel. Magam megteszem ezt a továbbiakban, amikor Györffy idézett előadásának végkövetkeztetéseire visszatérek. Megkísérlem tehát Györffy mondanivalóját a helynevek és a régészettudomány viszonylatában értelmezni. 1. A régészet, bár tudományági besorolása szerint a történettudomány egyik ága, azonban módszertana és forrásanyaga gyökeresen eltér attól: nem térben és időben zajló folyamatokat vizsgál, mint a történettudomány, hanem a régi korok tárgyi emlékanyagával foglalkozik, elsősorban azokkal, melyek a föld felszíne alól kerülnek elő. Ezt az emlékanyagot, (leletet, leletegyüttest) lokalizálnia kell, s ehhez a helyneveket használja fel. 2. A helynevek (tájékoztató) szerepe a régészettudomány különböző ágaiban, pontosabban szakirányaiban (mint például az ősrégészet, középkori, kora újkori régészet stb.) nagyon eltérő lehet. Az első esetben a régész a helynevet csupán lokalizálásra használja, míg a második esetben fontos lehet a lelőhely nevének, illetve a környezet névanyagának az alaposabb ismerete is a leletek pontosabb meghatározása érdekében. Ezen a ponton találkozik óhatatlanul régész és a nyelvész érdeklődése. Mindkét tudományág művelői szeretnek biztosra menni, amennyire csak lehetséges. Tegyük fel — s ez alkalommal nem is hozhatnék jobb példát — hogy régészünk rábukkan egy kun vezér és még néhány harcosa földi 3 GYÖRFFY 1970, 199. 249