Rosta Szabolcs szerk.: Kun-kép - A magyarországi kunok hagyatéka (Kiskunfélegyháza, 2009)

Pálóczi Horváth András: Településtörténeti kutatások a középkori kun szállásterületen

PÁLÓCZI HORVÁTH ANDRÁS: TELEPÜLÉSTÖRTÉNETI KUTATÁSOK. A KÖZÉPKORI KUN SZÁLLÁSTERÜLETEN zett, és bár a Kakaton és Turgonypéterszállásán lakó kunok a királyi birtokhoz tartozónak vallották a vitás területeket, állításaikat helytálló bizonyítékkal nem tudták igazolni.'

8 1522-ben a kolbázszéki kunok összefogtak és sérelmeiket fegyverrel torolták meg, feldúlták és kirabolták a kenderesi nemesek és jobbágyok házait és birtokait. A támadásban kolbázi, kakati, nagyturgonyi, kisturgonyi, kisújszállási és bócsai kunok vettek részt. A határvita még a 18. században is tartott, ahogy ez egy tanúvallomási jegyzőkönyvből és határjárásból kiderül.

3

9 Ezekből a történetekből kiderül, hogy a művelhető föld a kunok számára is egyre fontosabbá vált. Tanulságos, hogy mindkét ismertetett esetben a kunok összefogva, közösségként léptek fel a másik féllel szemben. Hogy Kenderes felé a hatalmaskodás eszközét választották, abban bizonyára más, korábbi sérelmek is közrejátszottak. A környék egyik legjelentősebb birtokosa volt ugyanis a Kenderesi család, akik Hegyesen és Tiszabőn is birtokoltak és egyes tagjaik időnként kellemetlen szomszédnak bizonyultak. 1470-ben Kenderesi Balázs a budaszentlőrinci pálosok és mások kenderesi birtokain, több mint ezer kalangya szénát lekaszáltatott és elhordatott, ezzel mintegy 100 arany forintnyi kárt okozott. Az esztergomi érsek helyettese több környékbeli és Pest megyei falu plébánosát felszólította, hogy ezért a tettéért vegyék egyházi átok alá.

4" Bizonyosnak tarthatjuk, hogy ezeken a rétes vidékeken, ártéri szigeteken és legelőkön korszakunkban egyre növekedett a jelentősége az eladásra nevelt szarvasmarhák tartásának, az összetűzések mögött ilyen gazdasági érdekeket sejthetünk. Végezetül érintenünk kell a kun nemzetségi szállásterület kérdését is. Györffy György szerint a Nagykunság az Olás nemzetség szállásterülete volt, ebből alakult ki a 15. században Kolbáz-szék. Az azonosítás alapja I. Lajos király 1344. évi oklevele: I. Lajos Lippáról Diósgyőrbe vezető útján éjjel átutazott a Nagykunságon, Túrról Kócsra kunok, Berew és Zuka Pál fiai kísérték, akiket a 3

8 GYÁRFÁS 1870-1885, III. 754-756. 3

9GÉRESI 1882-1897, III. 81.; PÁLÓCZI HORVÁTH 1986b, 146-147. 4

0 GYÁRFÁS 1870-1885,111.668-669. király jutalmul kivett a nádor és az Olaas nembeli kunok kapitányának bíráskodása alól. Az Olás nembeli kunok bíráját 1328-ban említik, Nekcsei Demeter tárnokmester töltötte be ezt a tisztséget.

41 Az Olás nemzetség az orosz évkönyvekben Ulasevicsi néven szereplő polovec törzzsel azonosítható.

4

2 Mint azt már korábban megfigyeltük, Magyarországon több kun törzsi töredéknek van nyoma, mint ahány nemzetséggel (törzsnévvel) sikerült azonosítani az egyes székek előzményeit. Különösen így van ez a Nagykunságban. Itt helynévként vagy családnévként előfordul a Bajandur, Tokszaba, Dzsalajír, Kulan, Teke, Barak, Kongur kun-kipcsak törzs-, ill. nemzetségnév, az Olas vagy Ulas név azonban ilyen formában nem maradt fenn.

4' Egyetlen szék területének népességében tehát legalább hét-nyolc törzsből származó családokat lehet kimutatni. Ez a jelenség nézetem szerint megerősíti azt az elképzelést, hogy a magyarországi hét kun nemzetség valójában a hadseregszervezés egységeiként fogható fel, amely egységeket a vezetőréteg nevezett el egy-egy törzsről, vagy azért, mert a nép java része származott abból a törzsből, vagy maguk a vezéri családok már a steppén is az illető törzs vezetői voltak, kicsit hasonlóan a magyar honfoglalás kori és Árpád-kori úri nemzetségekhez. Egy-egy ún. kun nemzetség tehát valójában újjászervezett, mesterséges és nem vérségi társadalmi egység volt. A Nagykunság és peremvidéke késő középkori és török kori települései Ahcsikszállás. 1395: p. Abchykzalas

A

A Rövid ideig fennálló kun szállás, helye ismeretlen. Aboska, Aposka. 1467: pr. Aposka. KülsőSzolnok megyében. Szenttamástól K-DK-re fekvő puszta, helyén korai kun szállás volt.

4" 4

1 GYÁRFÁS 1870-1885, III. 470.; GYÖRFFY 19631998, III. 531.; GYÖRFFY 1990,302. 4

2 GYÖRFFY 1990,275. 4

3 RÁSONYI 1967, 141.; MÁNDOKY KONGUR 1993, 117-120., 145-148.; BASKI 2007, 110-117., 248249., 260., 265., 272., 276., 284-285. 4

4 GYÁRFÁS 1870-1885,111.525-526. 4

5 GYÖRFFY 1963-1998, III. 531. 223