Rosta Szabolcs szerk.: Kun-kép - A magyarországi kunok hagyatéka (Kiskunfélegyháza, 2009)

Rosta Szabolcs: Új eredmények a kunok Duna-Tisza közi szállásterületének kutatásában

KUN-KÉ P" A MAGYARO R SZÁG 1 KUNOK HAGYATÉKA kunok addig hagyományos nomád életet éltek. Azonban a teljesen egyedülálló és tökéletesen elkülöníthető leletcsoportot alkotó Balotapuszta, Csólyos, Kunfehértó, Kígyóspuszta I-II, Csengele területéről ismert, az 1-2. generációs pogány kun előkelő temetkezésekkel egyidős szállástemetőink nincsenek. Hatházi Gábor a mezőföldi Perkáta ásatása során a korai periódus félreismerhetetlen jeleit vélte felfe­dezni a templom körüli temetőben, majd ennek nyomán összefoglalta a korai szállástemetőkkel kapcsolatos ismereteinket. Pontos elemzéssel kivá­lóan levezette ennek lehetséges, bár tökéletesen még mindig nem tisztázott okait, hogy miért nin­csenek az előkelők temetkezéseihez hasonlóan jól elkülöníthető, korai szállástemetők. Jelenlegi isme­reteink szerint a végkövetkeztetés mindenképpen helytálló. Mivel nagyon nehéz elképzelni, hogy a magyar királyok hadseregében közel 150 évig több ezres nagyságrendben, nomád módra harcoló kun­nak a korai, nomád jellegű szállástemetőivel a kutatás még nem találkozott vagy nem ismerte volna fel ezeket, a korai köznép temetkezéseit máshol, mégpedig a templom körüli temetőkben kell keressük. 1"" A kérdéssel már korábban Pálóczi Horváth András és Selmeczi László is foglalkoz­tak, végeredményben a fenti álláspontot képvisel­ve. A témában jeles kutatók egyöntetűen arra a megállapításra jutottak, hogy a kun köznép korai szállástemetői megegyeznek a templom körüli temetőkkel. 10 6 Ez viszont a kunok társadalmára és életmódjára is kiható kérdést vet fel. Mégpedig azt, hogy a könnyűlovas harcmodor mellett, kötelező érvénnyel nomád jellegű életet — és halált — kell­e feltételezzünk. A csengelei feltárás, majd Horváth Ferenc okfejté­se nyomán abban biztosak lehetünk, hogy a lokali­zálható vezéri sírok nem mindentől távol állnak a pusztában, hanem a késői szállások, így a templom körüli temetők közvetlen szomszédságában van­nak. Ez közvetve igazolja azt, hogy a kun települé­sek magját már a kezdeti időktől a későbbi telepü­lések területén álló településkezdemények, téli szállások alkotják. 10 5 HATHÁZI 2000, 231.; uö: 2004. 192-194. 10 6 SELMECZI 1982, 105-6,; PÁLÓCZI HORVÁTH 1994, 172. Nem állítjuk azt, hogy a történeti források — me­lyek esetlegessége azért folyamatos kétségeket támaszt — ne mondanának igazat, mikor jurtákban lakó kunokról beszélnek. Nyilvánvaló, hogy az előkelők szokásaikban, rítusokban őrzik hagyomá­nyaikat, melyre éppen temetkezéseik szolgáltatják a fő bizonyítékot. Ellenben a köznép esetében a sztyeppei gyökerű sajátosságok sora már nagyon hamar csak a viselet módjában, s „háziipari" ter­mékek formájában nyilvánul meg. 1 0' Komolyabb nomadizálást a kun előkelők, mind­össze néhány szállást magukba foglaló területü­kön, nem végezhettek. Költözhettek ugyan család­jukkal és szűkebb környezetükkel egyetemben egyik szállásról a másikra, melynek hagyományos módja, a jurtákkal való lakhelyváltás valószínű a források függvényében is. Ennek csak gazdasági okokban láthatjuk magyarázatát, így egy-egy ki­sebb téli szállás területének teljes kiaknázásával jönne a szállásváltás kényszere. A nomadizmusnak ugyanez a mozgatórugója, ellenben ezen a behatá­rolt területen ez a kun népesség tömegei számára elérhetetlen volt. Ha bármilyen fokú nomád életmódot feltételezünk is a kunok között, az legfeljebb a szűk elitnek lehetett csak a „kiváltsága". A többiek, a népesség döntő többsége, már a legkorábbi időszaktól kezd­ve letelepedett életmódot folytatott. A kunok no­mád hagyománya leginkább az állattartás formájá­ban öröklődik át, mely jelenség majd a 15. század­ban bontakozik ki igazán mind a ló, mind a szar­vasmarhatartásban. Ha mindezeket a tényeket számba vesszük azt láthatjuk, hogy a kun szállások rendszere már jóval korábban jelentkezik, mint az a források alapján mutatkozik. A kunok településrendszere vélemé­nyünk szerint az eddig elfogadottnál hamarabb állandósul, melynek alapvető egységeit a szinte minden esetben nagy vízhozamú területek szom­szédságában álló téli szállások alkotják, akár a legkorábbi időszaktól kezdve. A kunok a jól ismert törvények szerint IV. László királytól megkapják „a királyné udvarnokainak, más conditionariusoknak és az örökös nélkül elhalt nemeseknek a földjeit, melyet a kunok szállásai 10 7 HATHÁZI 2004, 194. 200

Next

/
Oldalképek
Tartalom