Rosta Szabolcs szerk.: Kun-kép - A magyarországi kunok hagyatéka (Kiskunfélegyháza, 2009)

Selmeczi László: A karcag-orgondaszentmiklósi kun szállástemető régészeti kutatásának néhány tanulsága

SELMECZI LÁSZLÓ: A KARCAG-ORGONDASZENTMIKLÓSI KUN SZÁLLÁSTEMETŐ RÉGÉSZETI KUTATÁSÁNAK NÉHÁNY TANULSÁGA Selmeczi László A karcag-orgondaszentmiklósi kun szállástemető régészeti kutatásának néhány tanulsága A templomkörüli temetők kutatásáról legutóbb 2003 májusában a Magyar Nemzeti Múzeumban rendeztek konferenciát. A konferenciakötet előszavában Révész László felsorolta mindazokat a szakmai-módszertani nehézségeket, amelyekkel az a szerencsés kerül szembe, aki egyáltalán hozzákezdhet templom körüli temető feltárásához.

1 Ugyanezen a konferencián Hatházi Gábor a kun szállástemetők kutatásának tanulságait összegezte. Hatházi szerint, akinek gondolatai egybevágtak Pálóczi Horváth András már korábban kifejtett nézeteivel, a kunkutatás sajátos határterülete népvándorlás- és középkori régészetünknek. Míg a népvándorlás utolsó hullámaként a tatárok elől menekülő belső- és közép ázsiai eredetű török nyelvű lovas népek kultúrkörébe tartozó kunok anyagi és szellemi kultúrájában a keleti örökség még a népvándorláskori régészethez kapcsolja őket, addig a 13. század közepétől a feudális magyar társadalomba történő beilleszkedésük, asszimilálódásuk, azaz magyarrá válásuk folyamata, s az ezzel törvényszerűen együtt járó kulturális változások középkori falurégészetünk szerves részévé, egyben azonban speciális területévé is teszi régészeti kutatásukat.

2 Hogy a Magyarországra betelepedett kunok pogány vezető rétege elkülönült az általa vezetett köznéptől, s ez a társadalmi jelenség az előkelők, a kun nemesség temetkezéseiben is nyomon követhető, már régen észrevette kutatásunk." A csengelei vezér hitelesen feltárt sírja ezt a képletet csupán megerősítette. Pálóczi Horváth András 1 RÉVÉSZ 2005, 8. 2 HATHÁZI 2005, 103. 3 ÉRI 1956, 137-151.; FODOR 1972, 113-126.; NÉMETH 1983,85-94.; PÁLÓCZI HORVÁTH 1969a, 107-134.; 1969b, 115-121.; 1972. 177-204.; 1989a.; 1989b, 95-148.; 1994. 1-248.; SELMECZI 1971, 187-197.; 1973. 105-115. 4 HORVÁTH 2001. elemzései alapján pedig az is megállapítható, hogy a kun előkelők a 14. század elejéig tehették meg, hogy népüktől elkülönülten, pogány rítusok közepette induljanak el a túlvilági útra. Ezt követően azonban már minden bizonnyal példamutató keresztényként a templom körüli temető előkelő helyén, esetleg a templom belsejében kaptak végső nyughelyet.

5 A kun köznép temetőivel kapcsolatban azonban felmerült egy kutatási dilemma, ti. hogy kereshetjük-e a kun köznépnek a betelepedés utáni évtizedekből származó legkorábbi sírjait a középkori kunsági falvak templom körüli temetőiben. Maga a kérdésfeltevés Kring Miklósnak a Századok 1932. évi LXVI évfolyamában két részletben közzétett Kun és jász társadalomelemek a középkorban című tanulmányának a történeti kutatás által elfogadott azon megállapításán alapult, mely szerint a Magyarországra betelepedő nomád kunoknak és jászoknak „a Duna-Tisza vidékén való szilárdabb, kötöttebb megtelepedését, a „more Christianorum " élet megindulását körülbelül a XIV. század harmincas éveire tehetjük".'' Következésképpen a kun szállások templom körüli temetői nem keletkezhettek korábban, mint lakosságuk végleges megülését Kring feltételezte. Kring nézeteivel azonosult később Györffy György is a kunok feudalizálódásáról írott, 1953-ban napvilágot látott alapvető tanulmányában.

7 Azok a kutatók, akik kunsági (vagy) jászsági templom körüli kun szállástemetők feltárását végezték, azok megnyitását a történetírás eredménye5 PÁLÓCZI HORVÁTH 1994, 105-137. 6 KRING 1932, 47. Kring elméletét arra alapozta, hogy a kunokra vonatkozóan az oklevelekben a 13. század folyamán és a 14. század első három évtizedében egyszer sem fordult elő a descensus, szállás szó. Ha tartózkodási helyüket közelebbről meg akarták határozni, azt a „circa" vagy „in circuitu" körülírással tették. 7 GYÖRFFY 1953,263. 17