Rosta Szabolcs szerk.: Kun-kép - A magyarországi kunok hagyatéka (Kiskunfélegyháza, 2009)

Rosta Szabolcs: Új eredmények a kunok Duna-Tisza közi szállásterületének kutatásában

ROSTA SZABOLCS: ÚJ EREDiMÉNYEK A KUNOK DUNA-TISZA KÖZI SZÁLLÁSTERÜLETÉNEK KUTATÁSÁBAN ásatások mellett, azokkal párhuzamosan geomorfológiai, antropológiai, zoológiai és egyéb természettudományos vizsgálatok is történtek. Mindezek együttes eredménye révén a középkori Csengele teljes környezetrekonstrukciója jött létre, mely végeredményben a Kiskunsági Homokhátság más részeinek vizsgálatához is felhasználható.

1 ' Pálóczi Horváth András Lászlófalva-Szentkirály területén, két évtizeden át végzett kutatásai révén, egy egész mikrorégió teljes középkori-kora újkori településföldrajzát ismerjük. (Az új kiskunsági településtörténeti vizsgálatok adatfelvételi szisztémája jórészt a szentkirályi kutatások példáját vette alapul, a jelenlegi lehetőségekhez mérten alkalmazva azokat.) Pálóczi Horváth András több évtizedes kutatásainak gerincét a régészeti ásatások adták. Emellett felhasználta az elérhető természettudományos vizsgálatokat, a forrásadatokon alapuló célzott terepbejárások és a szisztematikus terepbejárások és felmérések eredményét is. A középkori lelőhelyeket az adott földrajzi környezetükkel együttesen tanulmányozta. Ezek folytán, a középkori-kora újkori Szentkirály településének teljes középkori település- és környezetrekonstrukciója elérhető.

14 Siklósi Gyula, Kerekegyháza-Kunpuszta /Hercegegyház és B. Sárosi Edit, Bugac-Felsőmonostor /Monostor területén végzett ásatásaik során szintén szélesebb régészeti kitekintést nyújtottak. Az adott lelőhely feltárása mellett a környező középkori jelenségek vizsgálata is megtörtént célzott és szisztematikus terepbejárásoknak, a földrajzi viszonyoknak, középkori forrásoknak, régi térképeknek az összevetésével. Mindezen fontos munkák ellenére is, a Kiskunságban ma egy egységes adatfelvétel alapján, egységesített szempontok szerint megalkotott középkori település- és úthálózat ismeretével nem rendelkezünk. Ez a kunkutatás számára azért is komoly hiányosság, mert ez a vidék a középkori kunok egyik, az emlékeik számát tekintve talán a legfőbb törzsterületének tekinthető. A készülő disszertáció ezt a hiátust szándékozik majd lehetőségeihez mérten a legpontosabban kitölteni. 1

3 SÜMEGI 2001. 1

4 PÁLÓCZI HORVÁTH 1993. A főbb alkalmazott módszerek Jelen tanulmánynak nem lehet célja mindenre kiterjedő, teljes körű tájrégészeti leírást adni. Ennek több oka közül ki kell emelni a vizsgált terület óriási méreteit, hiszen az közel 10.000 km

2 nagyságú. A jelenleg is folyamatban lévő kutatás kereteit beszűkíti a régészeti- és az azt kiegészítő természettudományos vizsgálatok időigényessége, illetve a korlátozott anyagi lehetőségek egyaránt. Emellett a kutatás jelenlegi állapotában a Kiskunsági Homokhátság központi részéről jóval több és pontosabb adatunk van, mint a „peremterületekről". Ezért a megfigyelések és az ezekből levont következtetések a későbbiekben még bizonyosan pontosíthatóak, kiegészíthetőek. Az alábbiakban azokat az alapvető módszereket és eredményeket mutatjuk be, melyek szervesen illeszkednek a Kiskunsági Homokhátság településtörténetének kérdésköréhez. Az elmúlt évek tapasztalata alapján ki kellett alakítani azt a rendszert, mely új adatfelvételi szempontok révén esélyt adott arra, hogy előrelépés történjen a mai Kiskunság középkori településrendszerének minél pontosabb meghatározásában. Minden lehetőséget felvonultató, szerteágazó régészeti vizsgálat az összes adott lelőhely esetében nem történhetett. Ugyanakkor az egyes lelőhelyekre vonatkozó régészeti leletanyag részletes feldolgozása és az egyéb módszerekkel kinyert adatok révén, bizonyos keretek között általánosítható eredmények születtek a terület más településeinek vonatkozásában is. A disszertációban szereplő közel 100 későközépkori lelőhely esetében az ásatások hiánya, vagy azok töredékes információi következtében részben a terepen, részben térképeken történő pontos megfigyelés és elemzés kellett, hogy azok ne sematizálódjanak, egyedi jellegzetességeik régészeti feltárások hiányában is kidomborodjanak. A következőkben azokat a főbb módszereket mutatjuk be, melyek szerepe jelentősen megnőtt eddigi súlyukhoz képest a középkori lelőhelykataszter létrejöttében. Mindez nem jelenti azt, hogy a részletesebben kifejtett terepbejárási és térképészeti fogások mellet, egyéb módszerekkel elérhető adatok ne lennének beépítve a végkövetkeztetésekbe. A történeti és helytörténeti források, a nyelvészet, 177